2022. augusztus 11. Léna és Zoé megmentenek egy cicát

Ma délelőtt lánynevetésre figyeltünk föl 9 óra felé, Léna és Zoé nyargalt felénk boldogan, tegnap jöttek vissza a Balatonról:) Az üdvözlések, ölelések után máris munkához láttak, a kutyák többsége régi ismerősként üdvözölte őket, mert, mert velük már korábbi ittlétükkor talákoztak. Szóval kölcsönösen nagy volt az ováció. De nem tartott sokáig az idill, mert Sanyi talált egy kismacskát a Macskaköz dűlő szélén, görcsbe merevedve feküdt a tűző napon. Sanyi fölvette a világ legnagyobb és legvastagabb munkáskesztyűjét, azzal merte megfogni a kiscicát, majd behozta hozzánk. A lányok vették át és rögtön az Indigóba vitték, hogy a kutyáktól távol legyen. De itt átadom a szót nekik, mert én nem voltam itthon, így nem is voltam tanúja az eseményeknek. Ezt a részt még most írják a lányok, akik most a Gyopárban alszanak a beteg cicával együtt.
Léna és Zoé följegyzése a beteg cicáról:

Délután három körül úgy döntöttük, hogy elvisszük az állatorvoshoz. Mi a Petcity-be járunk, mindig nagyon gyorsak, hatékonyak és kedvesek az ott dolgozó orvosok, asszisztensek, most is azok voltak. A doktornő alaposan megvizsgálta a cicát, és leginkább fagyállóra gyanakodott. Ez borzasztó dolog, azok a cicák, akik az emberek otrombasága. lekiismeretlensége miatt fagyállót isznak, menthetetlenek. A cica infúziót kapott és szteroidot, holnapra talán kiderül, tényleg fagyállót ivott-e szegény, vagy valami más nyavalya kínozza. A doktornő azt mondta, nem tartozunk semmivel, és Lénának, aki állatorvos szeretne lenni, azt javasolta, gondolja meg, mert bár szép, de nagyon nehéz hívatás is az állatorvoslás.
Aztán, amikor hazaértünk, elkészítettük a vacsorát, majd a kutyákat is megvacsoráztattuk. Vacsora után volt egy kis marakodás, Zoé volt a szemtanúja, mert éppen lement a Mexikóba a narancsszörpér, tehát Zoé így mesélte: Colli már többedszerre piszkálta Baltazárt, amit már én is láttam korábban, mármint azt, hogy Colli szeret piszkálódni és ez nem mindig népszerű a többieknél, szóval ment a piszkálódás, Zoé rájuk szólt, azután ott termett Brúnó, és ő is rájuk szólt, de a kavarodásból végül az lett, hogy Brúnó és Baltazár összeakaszkodtak, ami nagyon szokatlan dolog nálunk. Közben Barka a karámjában bégetett, ez a bégetés olyan barátságos szó az akusztikai rémálomhoz képest, mert Barka torka szakadtából, dobhártyarepesztő frekvencián ordít, India és mindenki más ugatott, de ekkor már én is ott voltam és nyomban véget vetettem a civakodásnak. Brúnó is és Baltazár is nagyon ijedt volt, azt hiszem, mindkettőjüknek ez volt életük első civakodása. Brúnó most kinn, Baltazár bent alszik a lenti hálóban Lénával, Zoéval, Zsömivel és Lesszivel és a beteg cicával, aki a polcon pihen egy dobozban. Vagyis még nem alszanak, mert éppen az előbb vittem nekik kenyeret és lekvárt, amiből ők értelem szerűen lekváros kenyeret készítenek. Itt fönt Anita, Lizi – ő ma jött másodszorra, szépséges Biegle-lány, Lola és Lesszi. És majd én is valahol, valami kis kutyátlan zugban. 

 


Vélemény, hozzászólás?