2022. augusztus 17. Kutyabajok

Mindenki jól van, az éjszaka zavartalanul telt, legalábbis a kutyákat nem zavarta, hogy a helyemen és Anitán fekszenek, és engem sem zavart, hogy a kanapén fekszem, aztán Szofika éjfél körül föltelepedett a lábamhoz, de nem szorongtunk egy cseppet sem, így aludtunk reggel hatig, mert akkor jön a szemetes kocsi és arra minden nap felébred mindenki, akkora csattogással jár ez a szemétszállítás. Az evés most sem az erőssége a lakóknak, a saját ennivalójához senki sem nyúl hozzá, csak ha kefírrel vagy húskonzervvel dúsítjuk. A bajok a társasági élettel kapcsolatosak, leginkább a vonzódásokkal. Cherchez la femme (Keresd a nőt!), mondja a francia, Cherchez la chienne (Keresd a szukát!), mondja a macskavári trágyamester (szerény személyem). Most 5 vendég kutyánk van, a következő kapcsolati hálójuk így alakul: Beagle Szofi kívülálló, követi mindenhová a falkát, de mindig a falka szélén van. Néha odajön hozzánk egy kis simogatásért, de tartja a 3 lépés távolságot. Aludni is lent alszik a galéria-nappaliban a bőrkanapén. Csendes, talán még nem is hallottuk ugatni, de párszor azért egy kicsit belefolyt a játékokba is. Basset Hound Szofika édes egy nőszemély, kirobbanó kedvében van és nyomban visszatalált régi szerelméhez, Brekihez. Talán két hónapja volt a liaison, a két kutya depressziós lett, miután el kellett válniuk, Szofika még álterhességet is produkált, lett egy kis teje is. Pedig a két kutya csak játszott, kergetőzött egymáshoz szorított nyakkal, nyilvánvalóan szerelmbe estek, de ez valamiféle plátói szerelem volt csak, a szokásos párododási „rituálékat” nem produkáltak, nem úgy mint azon a bűnös éjszakán, amikor az erkölcsrendészet vetett véget a macskavári kutyabulinak, amiről egy korábbi bejegyzésben írtam. Igaz, abban Szofika nem vett részt, mert itt sem volt még, csak Breki és a többiek. Szóval a két kutya újra egymásra talált, de ez már nem az a Frank Drebin-es, Jane-es, önfeledt, lebegő együttlét, ebben már benne van a kínlódás is, a múlt sárpettyei a híres-nevezetes kutyahűség hófehér damasztján, pont úgy, mint az embereknél, amikor egy szakítás után megpróbálják újra kezdeni. Mindez talál túlzásnak tűnhet, de én látom ezeket a dolgokat reggeltől estig és nem vagyok egy romantikus valóságértelmező, a „vanság” az iránytűm, szóval ezek a dolgok pont így történnek, ahogyan leírom őket. Szofika és Breki hol együtt kószálnak, „nyakaznak”, kergetőznek, hol magányosan fekszenek valahol, és az arcukon bánat látszik. Brekire tegnap este várt a fekete leves, mert Szofi egészen elpártolt tőle. Elszegődött Cöki játszótársának, egész este együtt örvénylettek, míg Breki szenvedő arccal nézte mindezt a lépcső aljáról. Pedig Cöki lány, de ezt Breki vagy nem tudja, vagy nem ez a lényeg és nem vesz tudomást róla. Háromszor is megpróbálta elzavarni Szofika mellől Cökit, a szépséges aranyszőrű kutyát, de Cöki nem értette az egészet és esze ágában sem volt leszállni Szofikáról, mert Cöki még kisgyerek, talán 7 hónapos, és teljességgel járatlan még a szerelmi ügyekben (plusz lány). De Breki ezt nem tudjja, Breki azt tudja, hogy belovagolt fehér lovon egy szépséges ifjú herceg arany szőrpalástban, és az ő Szofija immár csak vele játszik. Egészen bizonyos, hogy a harmadik kisérlet után, hogy elűzze Cökit Szofika mellől, feladta és összeomolva feküdt a teraszon, meg se mozdult, Breki, a szakadt, pecsétes zakójú kis torzonborz breki, akinek a mosolya még George Cloony-t is zavarba hozza, és aki a modorával, meleg tekintetével mindenki elbűvölt, dehát ő akkor is csak Breki, a csóró Breki, aki mindig kiesik a pixisből, ha egy aranyszőrű herceg megjelenik a láthatáron. És hát ráadásul ez az aranyszőrű herceg most tényleg oly ifjú, gyönyörű és kedves, hogy Brekinek nem is lehetett esélye. De Szofika más tekintetben is elpártolt tőle: összebarátkozott Bajkállal. Ő az első kutya, akit Bajkál kifejezetten kedvel, játszik vele, úgy tűnik, mintha itt az anya-lánya lenne a mintázat. Mollyka mindenben részt vesz, mindig lelkes és nagyon okos, hallgat minden hívószóra, de neki különösebb érzelmi kötődése nem alakult ki semki felé. Gigike általában fönt van, Anita titkárnőjének szegődött, Minyonnal ketten támogatját Anita home-office-át. Ő ugat a legtöbbet, néha kimegy, bandázik egy-két órát, de aztán visszairamodik a házba. A drága, öreg India rendületlenül őrzi Barkát, Barka néha napközben is odamegy hozzá és odabújik. Barka mostanában sűrűn bújik hozzánk is. Ha fekszünk valamelyik nyugágyon -ritka pillanatok ezek -, odajön, az ajkainak a finom szőröcskéivel „végiglegeli” a karunkat, lábunkat, mi pedig vakargatjuk a füle tövét. Ezt nagyon szereti, ilyenkor mellénk telepszik, kérődzik majd alszik egy kicsit. Barkának nincsenek a nemi identitásával kapcsolatos problémái, ő csak akkor érzékelné a nemét, ha hoznánk a kertbe egy kost. Szóval a birka hálistennek nem tüzel. Végül, hogy a címben bujkáló negatív tartalmat a helyére tegyem: megjött Zoé, a kutyáknak kutya baja:)

Mi lehet a baj velünk? (Breki, Szofika)
Még a birkával is kedvesebb, mint velem...
Meg tudjuk ezt beszélni? (Breki, Cöki, Bajkál
A vágy titokzatos tárgya (Luis Buñuel utolsó műve), Szofika, Cöki, Breki
Belehalok... (Breki)
Belehaltam (Breki)
Én ebből az egészből nem fogok föl semmit (Gigi)
Home office alkalmi titárnőkkel (Molli, Gigige, Cöki és a háttérben Minyon
Minyon, az első titkárnő
Fruzsi szerint a világon a legkedvesebb dolog a puha, rózsaszín cicatalp (Minyon talpacskája
Körön kívül (Szofi)
Megjött Zoé, mindenkinek kutya baja:)

Vélemény, hozzászólás?