Hajnalban írom most ezt a naplót, mert tegnap a Mexikó avatására érkezett vendégeinkkel voltunk elfoglalva, beleértve természetesen a kutyákat is. A legfontosabb: mindenki jól van és az avatás remekül sikerült. Tegnap először Folti érkezett, az első órákat heves ugatással töltötte, minden fölfedezni valót fölfedezett és jól megugatott. 11 órakor egy valóságos falka érkezett: Jony, a földkerekség legszelídebb kutyája és a bájos Kókusz, az ő ártatlan tekintetével. Ők panziózni jöttek, holnapig – azaz máig – maradnak, de velük együtt érkeztek Rémuszék, Potyáék és Pulcsiék – a kutyák neveivel jelölöm a barátainkat: Rémuszék Sisak Peti és Sipos Kati, a bábművészek, Potyáék Pál Zsuzsa és Szrenkó Gábor, építészek, Pulcsiék pedig nem mások, mint Söviék, azaz Sövi, Boglárka és a két kicsi, Gergő és Sára, valamint kutya nélkül Szervó Kati a fiával, Ferivel – az „apja Ferinek” dolgoznia kellett, ezért nem tudott jönni – és Sanyi. A kutyák hamar falkásodtak, kivéve Johnny-t, ő bizonyos távolságból szemlélte az eseményeket, mint aféle külső szemlélő. Befűtöttük a kemencét és pompás pizzákat sütöttünk, a kutyák is megkóstoltak minden fogást. Este 10-kor távozott a vendégsereg, következett a kutyák vacsorája. Mindenki jól evett, aztán nyugovóra tért a Macskavár. Johnny a lenti nappaliban aludt az ágyában, a többiek szanaszét: heverőn, szőnyegen, fotelban. Minyon is bent aludt, béke és álom szállt a házra. De mostmár másnap van, úgyhogy jó éjszakát helyett jó reggelt kell kívánnom. P. S.: Most látom csak, hogy telefonon keresett Folti „anyja”, nem hallottuk, elnézést, Foltika köszöni szépen jól van:) A fotókat majd este fölteszem.