2022. szeptember 7. Léna és Zoé és az ő zöld olivakrémjük, (javított bejegyzés)

Először is: mindenki jól van, úgymint: Bogyó, Bajkál, India, Breki, Minyon és Barka.
Másodszor is nem mindenki van jól, például Léna, Léna nincsen jól! Rosszkedve telét én okoztam, mivel az ajándékukról úgy írtam, mintha az csak Zoé ajándéka lett volna. Nem keresek mentségeket, mert ilyenek nincsenek, és aki ilyet talál, az becsapja, megcsalja magát. Igaz, a jelek és a szövegkörnyezet alapján kialakulhatott bennem egy olyan értelmezés, ami szerint Zoé vette az olivát, dehát sokkal jobban ismerem és szeretem ezeket a tüneményes lányokat annál, hogy rá ne kellett volna jönnöm azonnal, hogy a mögöttes valóság végtelenül egyszerű és tiszta: Léna és Zoé vették az ajándékot. Nagyon köszönjük, mindjárt meg is kóstoljuk piritós jenyérrel főtt tojássasl és vajja.
Ma volt a Mexikó építésének talán legnehezebb napja: kiszinteztem a talajt, ami elég meredeken lejtett és teli volt egyenetlenségekkel. Ehhez rengeteg földet meg kellett mozgatnom, az erdő talajából lapátoltam át a homokot a Mexikó homokaljzatába. Úgyhogy az egész nap a leendő Új Mexikó körül sürgölődtünk,  kivéve Minyont, aki bent aludt. Bogyó teljesen beépült a falkába, mintha mindig is ide tartozott volna. Egyszer álltunk meg enni, Feriék szalonnájából mindenki megkapta az őt illető részt, Barkának káposztalevelet adtam. Mindenki kivette  részét a munkából, Barka kétszer is átszakította a jelölő spárgát, amivel az alap kerületét mértem ki, de a kártevésen kívül sok kedvességgel is „előállt”: mindent megszaglászott, megkóstolt és békésen kérődzött a friss homok közepén. A kutyák tisztes távolból együttérző tekintettel követték a mozdulataimat: – Mire való ez, Zoli? Jó volt ez a Mexikó úgy, ahogy volt, minek ez a nagy felhajtás? – ez volt a szemükben. De nincs igazuk, mert a Mexikónak megint beszakadt a teteje az esővíztől, persze ez nekik smafu, mit nekik tető! Munka közben Lukács Béla előadásait hallgattam a youtube-on. Lukács Béla elméleti fizikus, polihisztor, magával ragadó személyiség és előadó: géniusz. Ősrobbantunk, tehát vagyunk, Időgépek, meteoritok, fekete lyukak és kisbolygók – ez volt a 2 előadás címe. Hát így telt a nap, amikor délután 5 óra felé egyszerre csak színes foltok villantak meg a Macskavári kertben: Megjött Zoé és Léna! És Attila, de ő egyszínűben volt, és hozott nekem badacsonyi bort, ami tudva lévőleg a legfinomabb borok egyike, mármint a rizling, persze a többi is, de mi a rizlinget szeretjük a legjobban. De kaptam egy másik ajándékot is, ami még a badacsonyi rizlingnél is százszor jobb! Attiláék Görögországban voltak nyaralni, és hazafelé jövet Zoé a kézipoggyászában fölcsempésztek a gépre egy kis üveg olivakrémet, amit Lénával vettek nekünk, mert tudták, hogy nagyon szeretjük a mediterrán ízeket. Valósággal elolvadtam, amikor átadták, és megkérdeztem tőlük: -Tudtátok, hogy ez tilos? – Persze, mondták és nevetett, ahogy csak ők tudnak:)

A világ legkedvesebb csempészáruja
Köszönöm, jól vagyok (Bogyó)

Vélemény, hozzászólás?