2023. január 12. Guszti, az ágyrajáró

Guszti tegnapig a kiságyában aludt, amit Minyon napközben elfoglalt, de ezt nem saját jószántából tette, mert a saját jószántából mindenáron az ágyunkban akart aludni, de a lefelé noszogatásnak engedve végül elhagyta az ágyat és a sajátjába tért. Guszti nyugodtan, csendben tölti az éjszakáit, ámbár egyszer-egyszer felébred, jól megrázza magát, amivel olyasféle zajt kelt, mint amikor vizes ruhákat csattogtat a szél a ruhaszárító kötélen. Nos, tegnap este a szokottnál később tértem ágyba, Anita már aludt, mégpedig két oldalról is biztosítva: a feje mellett bal oldalon Minyon, a lábainál félig a takaró alá bújva Guszti őrizte az álmát, illetve a saját álmaikat legalább annyira őrizték, merthogy aludtak. Mindhárom lény mélyen aludt. Az volt az eredeti szándékom, hogy Gusztit finoman leteszem az ágyába, de aztán… De aztán persze, hogy nem tettem le, óvatosan bebújtam a takaró alá, hogy fel ne ébresszek senkit, és nemsokára már félálomban hallgattam a mellettem alvók lélegzését. Guszti most nem kelt fel, nem rázta magát felidézve a vizes ruhák csattogását, reggelig meg sem mozdult, csak amikor már felébredtünk, akkor bújt oda hozzánk és megnyalogatta először Anita kezét, aztán az enyémet. Guszti ezentúl köztünk alszik, ez a köztünk pedig nem két, hanem 3 főt jelent, akik pedig a következők: Anita, én és Minyon.

Alváshoz készülődve, egyelőre még csak a kanapén (Guszti)
Alvás után-előtt-közben (Minyon)

Vélemény, hozzászólás?