Na, vajon ki? Hát egy lány. És Anitáéban? Hát egy fiú. Kettejüknek összesen 8 lába van, vagyis természetesen Loláról és Gusztiról van szó. És akkor hol alszunk mi? Anita még csak-csak elfér valahogy, de én már nem, kiszorultam a nappaliba a kanapéra. Jó alvás esik ezen is, szóval nincs semmi baj ezzel. Az első két napon úgy tűnt, elbírok Gusztival, de aztán amikor megjött Lola és azonnal belköltözött a hálószobánkba, már tudtam, hogy veszett fejsze nyele ez a dolog. Minyom a hatodik napba lépett, itt tollászkodik most is az asztalomon, ebben a pillanatban lökte le a telefonomat a földre. Éppen bundát vált, úgyhogy minden csupa macskaszőr. Minyon ma furcs játékot eszelt ki. Amikor Guszti és Lola lemennek a földszintre, Minyon beül a lépcső közepébe és nem mozdul. Guszti még valahogyan elslisszol mellette, de Lola nem mer följönni, úgyhogy Minyont ilyenkor a kezembe veszem – vagy Anita – és addig fogom, míg Lola föl nem jön az emeltre. Teljesen egyértelmű, hogy Minyon a kutyák bosszantására eszelte ki ezt az ijesztgetős játékot és láthatólag élvezi, hogy a két kiskutya bénultan nézi őt a lépcső aljáról. Mint már mondtam, Gusztika bátrabb és ő hősiesen nekiiramodik és sikerül is áttörnie Minyon védelmi vonalát, de Lola csak a mi közbenjárásunkkal tud feljönni. Bajkál is bent van, India és Breki a karámba vonultak, szeretnek ott aludni a szalmában. Nem is értem, itt mindenki folyton alszik:)
