2023. november 12. Kedves Unokatestvéreim! – Breki levele

Kedves Kyle és River, Unokatestvéreim!

Zolitól hallottam, hogy holnap hazamentek. Hát az biztosan nagyon jó dolog, bár én nem igazán tudom, mert én folyton itthon vagyok, amióta itt lakok a Macskavárban. Nekem nagyon fogtok hiányozni, mert már olyanok vagytok, mint… mint mi. Zoli azt szokta mondani, hogy ti és Gréta az én unokatestvéreim vagytok, Bajkál és India pedig a nagynénikétek. Bármit is jelentsen ez, üres lesz itt a világ nélkületek, de Zoli azt mondja, hogy a télen majd visszajöttök. Hát akkor én meg azt mondom, hogy jöjjön az a tél,  jöjjön a kutyákra a dér, vagyis ránk, bár azt nem tudom, mi az a dér. Szerencsére azért nem maradunk magunkban, mert itt van a két kicsi, Ödönke és Bogyó. Ők külön világ, folyton együtt lógnak, igaz, néha én is játszok velük. Bogyó nagyon okos kiskutya, szeret a kertben bóklászni velünk, Ödönke meg ásni szeret a legjobban, nagyon ügyesen ás, már vagy 5 gödröt kiásott. Ma Minyon kiment a kertbe, ilyenkor napokig nem jön haza, Zoli azt mondja, üzletel a környék macskáival. Én jobban szeretem, ha Minyon nem üzletel – nem lehetek valami észkombánj, mert például ezt értem -, hanem bent alszik velünk a nappaliban. Mert most már cudarok az éjszakák, sokszor esik is, de szerencsére bent jó meleg van. Én fönt alszom a bőrkanapén, aminek nem biztos, hogy Anita örül, mert azt szokta mondogatni, hogy „Ki sározta össze már megint a fehét kanapét?” Na de a ma este még a miénk, most hideg sincs, kedves unokatestvéreim, kezdődhet a búcsúest!

River játszani hív!
Az unokatestvéreim (Kyle, River)
A kicsik (Bogyó, Ödönke)
Ödönke és a gigantikus kutyaorr (Ödön és Bajkál orra)
India nénikénk
Bajkál főnénikénk
Ez meg én vagyok, a naplóíró

Vélemény, hozzászólás?