2023. október 20. Csodakutyák-kutyacsodák

Először is: mindenki jól van. Másodszor: ma igazi kutyacsodák történtek a Macskavárban. Vegyük először azt, hogy ki van itt! Dél körül érkezett Linné, a 18. századi nagy rendszerező négylábú névrokona – ami azt illeti, talán többről is szó van itt, mint puszta névrokonságról -, nem sokkal utána Véda, az indiai szent iratok jelen idejű szőrös képviselője, késő délután pedig Brutus, a Caesar-ölő római apró és félénk reinkarnációja. A fogadóbizottság tagjai a már jól ismert macskavári partiarcok, úgymint Gréta, River és Kyle, Bajkál, Breki és India. Gréta este sajnos elment, de hétfőn már jön is vissza. De az egyik csoda hozzá kötődik, amennyiben ő a csoda tárgya, az alanya pedig maga Carl von Linné. Gréta boldogan rohant Péterhez, a gazdájához – nyilván, amikor az megérkezett imádott ebéért – aki kissé meglepődve konstatálta, hogy a kutya csurom víz.
– Talán fürdött?
– Dehogy – válaszoltam némi zavarban – csak Linnével barátkozott.
Merthogy Linné egy borjú berni pásztor, és mint ilyen, széles lapátnyelvvel rendelkezik, amit többek közt arra is használ, hogy megnyalogassa azt, akit szeret. Vagyis Gréta nem vizes volt, hanem csurom egyadta kutyanyál. Linné 2 éves csupaszív, csupajáték gyerek, akinek remek a humorérzéke, szóval első látásra rabul ejti az embert. Nemkülönben Véda, amellett, hogy szépséges, hihetetlenül okos, mindenkivel kedves, terápiás kutya is, amiről pappírja is van. De nem marad el szépségben és kedvességben az oly kecses és törékeny Brutus sem, akinek a szájában éppoly jól áll a gumicsont, mint Brutus kezében a tőr. Véda mai csodája az okossága – gyakorlatilag mindent megért és mindenben partner -, Brutusé pedig a bátorsága. Brutus talán negyedszerre van nálunk, az első alkalommal ideje jó részét az ágy alatt töltötte, kifejezésre juttatva ezzel individualizmusra való hajlamát, ám ma – csodák csodája és persze Anitáé, mert Brutustnak ő a gardedámja – igaz, azok lányok útját egyengették és Brutus fiú, de oly ritkán használjuk ezt a kifejezést, hogy a tárgyi tévedés ellenére a szövegben hagyjuk! – feladta individualizmusát és egyszerűen elvegyült a többiek között. Nem értjük, mi, hogyan és mikor történt, de megtörtént: Brutus a többiekkel van! Mostmár nemsokára lepihenünk, Minyon a klaviaturám mellett, Brutus lent Zolika ágyán, Véda az én ágyamban – Anita mellett – a többiek kint. Az imént kinéztem az emeleti ablakon – a hálószobánk az emeleten van -, és jó éjszakát kívántam a teraszon fekvőknek. Nem okoztam nekik meglepetést, mert minden este jó éjszakát kívánok nekik fentről – kivéve Linnét. Ő rajongva nézett föl rám, bizalom és szeretet áradt belőle és egy karcolást ejtett a szívemen. Reggel az lesz az első, hogy megölelem.

Mi ketten (Linné, én)
Terapeauta 4 lábon (Véda)
Istenem... a Mexikóban vagyok! (Brutus)
Kutyavágta (Gréta, Véda)
Istenem, egy boxer... (Brutus, Gréta)
Aranyos gyerekek. (Breki)

Vélemény, hozzászólás?