2023. október 21. Pár kutya – kutyapárok

A legfontosabbn hogy mindenki jól van. Tényleg csak pár kutya lézeng a kertben és a lézengők párokba – is! – rendeződnek. Délelőtt megérkeztek a leendő új sztárok, Mazsola és Daisy, két 4 hónapos máltai. Mindenki nyomban olvadozni kezdett tőlük, persze ők is Anitát választották mentorukul, akárcsak Lili és Lulu vagy Brutus és Bogyó, szóval a „kicsiknek” úgy látszik Anita kell, amit én teljesen megértek. Talán meglepő, hogy pont a máltaiak, ezek a hófehér apróságok a legharciasabbak. Amikor napközben bejövök a házba, ők általában az emeleten lebzselnek, és nyomban fültépő ugatásba kezdenek, nyilvánvaló, hogy ki akarnak űzni a házból. Olyanok, mint a johannita lovagok lehettek a 12. században Ródoszon, akik szintén fehérben jártak – már ahol nem páncél fedte a testüket – és a betegek gyógyítása mellett ők is a betolakodók kiűzésével foglalkoztak. És – lám, milyen különös! – a fehérbe öltözött johanniták a 14. században Máltára költöztek át,és ők lettek a máltai lovagrend. Nem tudom, így van-e, de én ezentúl azt hirdetem, hogy a máltai selyemkutyákat a johannita lovagok öltözéke után kapták a nevüket. Szerintem ez egy tetszetős elmélet, aminek persze nélkülöz minden tudományos alapot, de talán éppen ezért fog elterjedni, mint a futótűz. A tudomány ma már csak fölfösleges ballaszt a tömegelméletek színes léggömbjein. (Talán ezért is lett ilyen bornírt mára a világ.) Persze azért – nyitottságomat bizonyítandó – örömmel fogadom új elméletem tudományos alapokon álló cáfolatait, azonban nemcsak nyitott vagyok, de következetes is, úgyhogyde egy jottányit sem fogok engedni önkényes elméletemből. De térjünk vissza a vansághoz, szóval Mazsola és Daisy remek párt alkotnak, mindenhová együtt mennek és mindent együtt csinálnak. Óriási felszereléssel érkeztek, pelenka, ágy, élelem, de inkább az udvar érdekelte őket és a
nagykutyák. (Egyszer majd megpróbálom összeszedni a kutya különféle jelentésrétegeit.) A nagykutyák közül most a legnagyobb Linné, aki a rengeteg nyáltól kezd egészen elkocsonyásodni, ami prsze rendjén való dolog, hiszen nyakunkon a kocsonyaszezon. Linnét India követi a sorban, majd Bajkál – Bajkál pár centivel alacsonyabb, mint India -, azután Véda és Breki jön holtversenyben, Breki talán picit magasabb, Véda viszont picit szélesebb. Bajkál és India is párt alkotnak, amellett, hogy ők a dajkák, egyben tiszteletbeli nagynénjeik Grétánk, Rivernek és Kyle-nak, ami annyit tesz, hogy Bajkál olykor kioszt oszt néhány tockost rendetlenkedő unokaöcséinek-unokahúgának – India meg nyomban odemegy a megfegyelmezetthez és egy fahasábbal próbálja megvígasztalni. De párt alkot Véda és Breki is, ugyanis mindkettő terápiás kutya azzal a különbséggel, hogy védának erről papírja is van. Mindkét kutya képes egyetlen pillanat alatt elbűvölni az embereket, mégpedig olyannyira, hogy a szíven karcolt simabőrűek többsége szeretné azonnal hazavinni őket. És végül a kert legrébibb párja: River és Kyle. Ők, bár nem egy alomból valóak, de mégis, a legigazibb testvérek. Eltéphetetlen kötelék fűzi őket egymáshoz, de azért néha cívódnak, sőt, ki is tolnak egymással. Kyle a domináns, River az örök második – óhatatlanul fölsejlik Doktor Genya és Második mintázata. Számtalan megnyilvánulása van ennek, most csak egyet említek: River eléggé lesoványodott, úgyhogy ő a száraz tápja mellé kapp egy-egy doboz húskonzervet is. Az esti etetést mindig velük kezdem, ők ben esznek a kutyaudvar kétajtós sufnijában. Letettem eléjük az ételt – Kyle-nek száraz tápot, Rivernek a húsosat -, Kyle amint megérezte a konzervhús illatát, egy pillanat alatt River etetőfülkéjében termett, ellökte a táltól a testvérét és fölfalta a vacsoráját. River tanácstalanul nézett rám – amúgy is bajban van mostanában az evéssel, napokig csak a kezemből fogadta el az ételt -, mire én kivittem az éhkoppon maradt unokaöccsöt a kutyaudvarból, és egy kennelben szolgáltam föl neki a vacsoráját. Szóval vége a békés egymás mellett evésnek, a húskonzerv szétrobbantotta az idillt. Kicsit olyan ez a húskonzerv, mint Az istenek a fejükre estek-ben a kólásüveg. Csak azt nem lehetett megenni. Tegnap vendégeink is voltak, Eszter és Józsi, kertünk és fenyőfáink valóságos jótevői, és természetesen velük jött Bogyóka is, a főiskolát végzett vizsla, akit mi csak dandártábornok néven szoktunk emlegetni. Anita fölséges étkekkel, székelykápoasztával és kelt almáslepénnyel készült, aminek valahogy híre ment a Macskaközben, mert nemsokára megjelent Sanyi, aztán Sövi, aztán Boglárkáék. Épp le akartuk hívni Gáborékat, amikor az eső rákapcsolt és mindenki visszahúzódott a saját kuckójába. Jó kis nap volt, külsőleg nézve csak egy esős szombat délután, de a Mexikóban senki se fázott. Hiába, a barátkozás már csak ilyen. Melegen tart.

Én vagyok Véda, papirom is van róla. De azért Breki is jól nyomja!
Tényleg olyan jól nyomom? Mit? (Breki)
Mi vagyunk az új... kik is? (Mazsola, Daisy)
Követjük ezt a tigrist! (Mazsola, Daisy és Minyon)
Nekem nem kell pár, én egyedül is kiteszek kettőt! (Linné)
Főiskolám van, punktum! kiteszek Én hármat is! (Bogyóka)
Én kiteszek egyet? (Brutus)
Jézus Mária! Már megint a Mexikóban vagyok! (Brutus)
Tesvérek nagynénivel (River, Kyle, India)
Kyle nagynénje fülét gyógyítja
Mi inkább trió vagyunk! Bajkál, Breki, India

Vélemény, hozzászólás?