2023. október 3. Lindosz – levél Brekinek

Megérkeztünk Lindoszba. Mit is mondhatnék, Breki: varázslatos és ijesztő. Varázslatos, mert talán sehol a világon nincsenek ilyen szűk, hófehéren, barnán és kéken ragyogó utcácskák, ahol szinte minden kapuból nyílik egy új világ, tavernák, kávézók, bárok, üzletek, mindez keletről az Égei, nyugatról a Földközi tenger ölelésében, koronaként pedig a városka fölötti legmagasabb sziklaoromra feszül a fellegvár, amit még a dórok kezdtek talán építeni 4000 éve, és a Johanniták fejezték be a 11. században. Ami ijesztő benne, Breki, azok az emberek, akik délelőtt 11-körül elkezdenek hömpölyögni az utcácskákon és végeláthatatlan sort állnak, hogy bejussanak az akropoliszba. Azért 11-kor, mert akkorra érkeznek meg a kiránduló buszok, szerencsére ezek a buszok délután 4 óra körül vissza indulnak, és ilyenkor megkönnyebbül, fellélegzik a városka. Ami talán még számodra, vagy inkább számotokra – kivéve Minyont – ijesztő lenne, az az, hogy rengeteg itt a macska és nagyon kevés a kutya. Eddig mindösszesen 2 kutyát láttunk Lindoszban, de macskával meg Dunát lehetne rekeszteni. De – mondd meg Minyonnak! -, hogy ezek nem olyan szép macskák, mint ő, olyan csapzottak, ziláltak, látszik rajtuk, hogy nincs gazdájuk, különben meg, ha lenne is gazdájuk és szépek lennének, akkor is Minyon lenne a világ legszebb macskája. A tenger meleg, a táj káprázatos, csodálatos itt lenni, de azért napról-napra jobban hiányoztok. Minyonnak mondd meg, hogy Anita már nehezen bírja nélküle. Vigyázzatok magatokra és egyetek sokat!!!
Zoli

Ez az akropolisz egyik oszlopa velem.
Ezt látni az akropoliszból.
Ezt meg az imént készítettem az akropoliszról.

Vélemény, hozzászólás?