2024. február 2. Egyik kutya, a másik is! – Breki naplója

Már megint én, a Breki írom a naplót. Kérdeztem Zolit, hogy mit írjak, mert nekem nem jut eszembe semmi. Hát írd azt, hogy sokan vagytok, és hogy nagyon hasonlítotok egymásra, ezt mondta Zoli. Hát az biztos, hogy sokan vagyunk, mert itt vagyunk először is mi, a nagyobbak, Bobby, Gréta, Nina, Cöki, Porcukor és mi, mert mi vagyunk az az igazán mi, Bajkál, India és én, aztán itt van a picik hadserege, Ödönke, Manó, Mogyoró, Maya, Zeusz, Sára és Rózi, ők bent henyélnek, mi kint őrizzük a világot. Gréti az unokatestvérünk, róla nem írok, mert őt már mindenki ismeri. Bobby igazi barátunk lett, csupaszív, szertelen ifjonc, aki reggel fölmászott Zoliék ágyára és aztán rámászott Zolira, aki még aludt volna, de ekkora kutyával a hátán nehéz aludni. Bobby először csak a mancsát tette rá a takaróra, majd egyre fentebb nyomult és végül már az egész kutya fönt volt. Zoli a takaró alatt keresett menedéket és végül nagy nehezen letessékelte magáról Bobbyt. Bobby és Zoli nagyon megszerették egymást. Nina a legokosabb köztünk. Nem tudom, Nina honnan tudja azonnal, hogy Zoli mit mond neki vagy mit kér tőle, de valahonnan tudja és Zoli mindig megdicséri és megsimogatja, hogy milyen okos kutya. Cöki és Porcukor nagyon örült, hogy újra itt lehet, vadócok kicsit, de mindenkivel játszanak és lelkes tagjai a falkának. Ödönkét is ismeri már mindenki, ő a ház mindenese, mert mindenütt ott van és mindent megeszik és mindenkivel kedves és mindenkivel játszik is. A kicsiket bátorítja, de a nagyokat is kedveli. Manó és Mogyoró otthonosak már mindenütt, de azért a szemük fényét őrzik elsősorban, aki nem más, mint Anita. Mogyoró folyton izeg-mozog, mint a sajtkukac, Manó kicsit komolyabb, nagyon jó kutya mind a kettő. Akárcsak Maja, aki az első napján kicsit meg volt szeppenve, de amikot Zeusz megjött tegnap, Maja egycsapásra otthon érezte magát, mintha ő már régi motoros lenne itt, és a megszeppenését átadta Zeusznak. Zeusz már 12 éves, kicsit magának való szereti a nyugalmat, most is Zolika szobájában pihen. Nemrég érkezett Sára és Rózi, akik mintha valami divatlapból léptek volna ki, olyan szép a bundájuk. Az enyém nem ilyen, én olyan loncsos-lompos-bozontos kutya lettem, igaz Anita szokta mondogatni néha, hogy Breki, pudlit csinálunk belőled! Nem tudom, mi az a pudli, de ha Anita ezt mondja, akkor biztosan valami jó dolog. Zoli szerint akármennyire is különbözünk külsőleg, mind hasonlítunk egymásra. Azt mondta, hogy az egyik kutya, a másik eb. Hát ezt már végképp nem értem. Mi lehet az az eb? Mert a kutya az rendben van, mi, akiknek 4 lábuk van, mi vagyunk a kutyák. De ez se igaz, mert Minyonnak is négy lába van, mégsem kutya. De mi, a többiek kutyák vagyunk. Vagy mégsem? Mert Zoli szerint csak az egyikünk kutya, a másikunk eb. Zoli szerint az eb is kutya, pont annyira kutya, mint amennyire a kutya eb. Szerintem Zoli rosszul tudja, helyesen ezt így kéne mondani: egyik kutya, a másik is!

Most én kutya vagyok vagy eb? (Manó)
Én eb akarok lenni! (Mogyoró)
Én mind a kettő! (Maya)
Semmi kutya, én törpeuszkár vagyok! (Rózi)
Én pedig egyszerűen az USZKÁR vagyok. Goethe megtett nekem egy szívességet anno, alakomban szerepeltette Mefisztót a Faustjában. Azt hiszem, általam lett híres ez a Mefisztó. (Sára)
Én? Hát... én hulla fáradtra játszottam magam, fogalmam sincs már, hogy ki vagyok. (Bobby)
Kutya? Eb? Nem tudom, majd Pétert megkérdezem. (Gréta)
12 éve kutya vagyok, hogy is lehetnék eb? (Zeusz)
Én nem láttam, ne hallottam semmit! (Cöki)
Én vagyok a kutya, ő az eb! (Bajkál, India)
Ebszagot érzek! (Nina)
Ti mit gondoltok? (Porcukor, Cöki, Manó)
Én vagyok az írnok. Hogy az kutya-e vagy eb, aztat nem tudom. (Breki)

This Post Has 4 Comments

Vélemény, hozzászólás?