Blog

Mindenki jól van, igazán remek társaság gyűlt egybe: Ödön, Ubul, Cooper, Maci, Gréta, Folti, Hugó, Olga és tsa és a háziak. De van egy majdnem ekkora újság is: elméleti fitzikus van a háznál! Réges-régi barátaink látogattak meg bennünket, Lídia, Janka és András, mindhárman rendkívüli lények, de András emellet elméleti fizikus. Eddig két elméleti fizikus járt a házban, az egyik egy kedves, magányos német vizsla gazdája, a másik András. Persze sok lenyűgöző ember járt már itt – nem tudom nem megemlíteni a drámaírót, a szófestőt és Sanyit, egyszer a Magyar Filozófiai Társulat elnöke is ide vetődött -, na de egy elméleti fizikus! Ráadásul általa a kertünk egy világra szóló projekt részecskéje lesz: Andrisék azt kutatják, hogy marsi talajon, marsi éghajlati körülmények között hogyan lehet zöldséget termeszteni. Nos, a mi kertünkben lesz az egyik kísérleti fólia mindenféle furcsasággal fölszerelve, és – most jön a lényeg! – a növények marsi talajba lesznek ültetve, és a talajminta egyenesen a NASA-tól érkezik! Ezt az elképesztő újdonságot az összes kutya nyomban megérezte, és ki-ki a vérmérséklete szerint reagált rá. Ödön, miután magához tért,  visszavonult az előszobába, és nekifogott kirágni az új linóleumból a James Webb távcső által föltárt legtávolabbi Galaxisokat. A marsi talaj érkezése a többieket sem hagyta nyugodni: Breki azzal próbálta megnyugtatni a többieket, hogy itt csupán Zoli megnyilvánulásáról lehet szó, amikor is a kanapén hancúrozóknak azt mondja, hogy „Mars ki!” Általában Brekinek igaza van, de most még sincs! Mert már útban van ide a marsi talaj, és nemsokára – remélhetőleg – magvak szökkennek szárba belőle! Úgyhogy ez esetben Breki kijelentését módosítanunk kell, imígyen: „Mars be!”