Tudom, hogy hosszú ó-val írják a magasnyakú kötött pulóvert – garbó -, de akiről kapta a nevét, azét röviddel. Maga a szó különben a Gábor variánsa, 1920 körül alkotta meg Garbo menedzsere, Mauritz Stiller, merthogy Grétának nem volt kifejezetten Hollywood-barát a neve, Greta Lovisa Gustafssonnak hívták. A Gábort Stiller egy barátja javasolta, aki történész volt és a mi Bethlen Gáborunkról írt éppen tanulmányt, Stiller ízlelgette a nevet: „Gabor… Gabro… Grabo… Megvan! Garbo!” Így született meg Greta Garbo. Aki többre is kíváncsi, az olvassa el Csengery Judit könyvét! A mi grétánkat azonban soha nem hívták se Lovisanak se Gustafssonnak, egyszerűen csak Grétának, ami nagyon is illik egy karcsú, hófehér zoknikat viselő kedves, játékos boxerhez. Gréti az első félórát behúzott farokkal töltötte, de aztán enyhült a kutyastressz és immár szabadon leng a kutyafarok, mint valami vékony, kolbász alakú zászló. Bajkál alaposan beavatta a házirendbe, számtalan morgással figyelmeztette a szabályokra, a legjobban akkor, amikor Gréta Barka után eredt és amikor Minyonhoz akart a macskaillem szabályait túllépve közel férkőzni. Amikor Bajkál fenyegetve érez valakit a ház lakói közül, azonnal ott terem, és ha kell, a fogai csípésével adja tudtára az agresszornak, hogy hátrább az agarakkal! Minyon egyébként cseppet sem ijedt meg Grétától, flegmán fújt rá majd odébb húzódott. Bogyóka már úgy él itt, mint aki mindig is itt élt, mindenki úgy is kezeli, mint lakót. Grétával azonnal örvénylő játékba kezdtek, úgyhogy ideiglenesen ki is kellett őket zárni a lakásból. India a szokásos súlyos barátkozásával fogadta Grétát, úgyhogy Gréta feje csupa kutyanyál lett mindjárt, és mivel nem tudta, hogyan kell egy ilyen nyalogatásra reagálni, ő is visszanyalta Indiát. (Amikor a fagyi visszanyal.) Aztán, amikor szegény Indiát Grétának sikerült levakarnia magáról, a mi kedves, öreg, magányos kutyánk a szájába vette az éppen aktuális fáját és lefeküdt. Írtam már régebben, hogy India általában egy jó nagy darab fával a szájában látható, és az állatorvos szerint a ebben a kutya a magánya fejeződik ki. És mi úgy gondoljuk, hogy ez valóban így van. India előző gazdája, Jóska azt mondta nekem egyszer: Tudod, Zolikám, ennek a kutyának egy dologra lenne szüksége, szeretetre, de az én nem tudom neki megadni. Jóska a második gazdája volt Indiának, ajándékba kapta a kutyát, amikor az 4 éves volt, mert India nem tudott megfoganni, és így értéktelenné vált a tenyésztője számára. Szóval, tudtommal India életében nem volt olyan periódus, amikor valaki szerette volna. Harmadik éve költöztünk ide és azóta van India velünk. Most 11 éves. A emberélet-kutyaélet váltószámmal számítva Greta Garbo 77 éves korában volt ennyi idős. És éppoly magányos volt, mint India. Pedig mennyien hitték azt, hogy szeretik, de ő nem hitt nekik. És milyen jól tette!
