Hát akkor kutyanapló újra! Jó sokáig tartott Barka csöndje bennünk, és még tart, ki tudja meddig, és egy kicsi megmarad belőle mostmár mindig. De közben jönnek az új kutyák, és hát nem maradhatnak ők sem napló nélkül. Az utolsó bejegyzés dátuma november 11-e, mindjárt egy hónapja… Feltétlenül meg kell emlékeznünk Apofiszról, Kodáról, Málnáról és Grétáról. Apofisszal kezdem, a pazar külsejű dobermannal, mert ő csak ismerkedni volt, jól nevelt, engedelmes, szelíd kutya, de Minyon láttán láthatólag veszedelmes indulatok gerjedtek benne, úgyhogy a legnagyobb sajnálatunkra nem tudtuk fogadni. Ez volt az első kutya, aki leplezetlenül meg akarta támadni a macskánkat.
Kodát november 13-án vitték el, róla már írtam korábban, elbűvölően kedves, de azért tartózkodó, nemes kutya, akivel 2 boldog hetet hetet töltöttünk el. Ő is megszeretett bennünket, ennek számtalan jelét adta nap mint nap, de amikor a gazdája megérkezett, az örömtől extázisba esett. Persze a gazdái is odavannak érte, olvasták a naplót, Michael ezt írta az egyik nap Romániából:
„She looks like she is enjoying! My wife also received your SMS, thank you for sending updates!
We loved the blog post haha! I look forward to the next one :)” Talán még találkozunk, mert Michael búcsúzóul azt mondta, hogy ez a világ legjobb panziója, amiben nyilván téved, de én azt hiszem, minden dicséret tévedésen alapszik. Málna a múlt szombaton jött és vasárnap már ment is. Németjuhász-husky keverék, kicsit félénk, érzékeny, végtelenül kedves kutya, aki beszél. Tudom én, hogy hogy’ állunk a beszélő kutyákkal, sehogy, mert a kutyák nem beszélnek, de Málna mégis beszél, ami annyit tesz, hogy különös, kissé fejhangon elugatja, mit szeretne. Málna nemcsak úgy odaáll az ajtóhoz, hogy „Engedjetek ki!”, hanem fejhangon elugatja ezt. És mást is. Tényleg sokat beszélt és nemcsak velünk, hanem a háziakkal is. És végül Gréti, aki úgy jár már hozzánk, mintha a nagyszüleihez járna – ahová ifjú éveinkben mi is szerettünk járni -, vadul rázza a kerítést örömében, amikor megérkeznek Péterrel. Péter sokat utazik, nemzetközi konferenciákra jár, és ilyenkor elhozza Grétát. A többiek már félig-meddig a házhoz tartozónak tekintik, mint ahogy mi is. Most itt alszik mögöttem a kanapén. Bajkál, India, Breki és Minyon kint vannak. India ilyenkor Barka házába szokott bemenni, merthogy ők együtt aludtak tavasz óta. India a vacsoráját is csak ott fogadja el, mert azt is ott kapta tavasz óta. Bajkál és Breki fönt esznek a kamráknál, de India ott nem nyúl az ételhez, úgyhogy minden este leballagunk a karámhoz, ott aztán nyomban elkezdődik a kutyafalatozás. Breki is behúzódik valamelyik kamrába vagy kutyaházba, de Bajkál nem megy be sehová. Itt őriz bennünket a küszöbön ha esik, ha fúj. Úgyhogy ha esik vagy nagyon hideg van, akkor Bajkált behívom, de ilyenkor egy szempillantás alatt előkerül Breki is, úgyhogy ők már bent is vannak. India, ha a közelben van, rosszallóan nézi a jelenetet, mert az előző gazdája szigorúan tiltotta neki a házba való belépést, így nőtt fel és ez rögződött benne. De én nem hagyom annyiban, kimegyek hozzá, megfogom a garbancát és besétálunk a házba. Amikor átlépi a küszöböt, hirtelen elszáll belőle a gátlás és boldogan rohan a nappali végébe a tv alá, mindig azt a helyet választja. Mindhárom kutya percek alatt elalszik és olyan de olyan odaadóan alszanak, hogy az embernek fülig ér a szája ha rájuk pillant. Ha rossz az idő, utoljára Minyon szokott érkezni, de csak olyankor, ő egyébként kint tölti az éjszakáit. Minyon napirendje nem túl bonyolult, megpróbálom leírni: reggel alszik, aztán tovább alszik, délben folytatja egészen estig, akkor eszik, majd kimegy. Ha rossz az idő, akkor kb. egy félórát tölt kint, aztán bejön és nyomban elnyomja az álom. Alszik egész éjszaka, reggel diszkréten nyávog, ami annyit tesz, hogy éhes. Anita megeteti, azután elbóbiskol és alszik. Nem folytatom, mert azt hiszem, bezárult a kör. Most épp kint van még, úgyhogy abba is hagyom ezt a naplót most és lemegyek, mert szerintem az ajtó előtt üldögél, várja, hogy beengedjem.
P. S.: Tegnapelőtt itt járt a Mikulás, a kutyák világító gumilabdákat kaptak, Minyom pedig vesét.
