Gréti energiái kiapadhatatlanok. Hajnaltól napestig játékra hív mindenkit, még Barkát is, aki azonban gőgös tartózkodással fogadja, azaz nem fogadja a szíves invitálást. Ma befejeztük a Mexkót. Köszönetet mondok lelkes kis segítőimnek, Bajkálnak, Indiának, Brekinek és… na jó, Barkának. Barka ugyanis mint valami túltáplált Siva, a pusztításra adta a fejét az utóbbi időben. Minden mozgatható dolgot feldönt, minden elképzelhető dolgot megrág vagy megkóstol, beleértve a színes festékeket is, úgyhogy immár van egy impresszionista hangulata az egész birkának. Korábban gondoltam rá, hogy festek a gyapjára egy tájképet vagy önarcképet, megalapozván ezzel a birkafestészetet e kies hazában, de már nem maradt elég hely rajta, a kék, vörös, fehér és zöld foltok valódi artisztikummá varázsolják őkelmét. Szóval: kész a Mexikó, másfél hónapot dolgoztam vele, jó sok idő, dehát le kellett bontanom először a régit, és hát teljesen egyedül csináltam mindent. Igaz, a Macskaköz Köztársaság jeles és nemes férfinépe folyton ajánlkozott segíteni, de én már régebben rájöttem ama nagy igazságra, hogy az ember sok mindent elérhet az életében, ha a barátait nem engedi közelbe. És persze meg kell köszönnöm minden kutyának, aki az építés alatt itt volt, így most Grétinek is, aki talán a legaktívabb segítőm volt ma. Amikor a sörasztal alá a téglákat tettem a homokba, tehát négykézláb „álltam”, Gréti mögém rohant, rám ugrott és a kan kutyák unalomig ismert „szaporodási” mozdulatait imitálta. A leghatározottabb ellenállásom sem riasztotta el, az egész téglalerakást végigkísérte eme nehezen magyarázható játék, hiszen Gréti lány, ráadásul ivartalanított. Most itt alszik az emeleti nappaliban a kanapén és hortyog. Talán Rómáról álmodik:)