2024. július 5. Kedves Gazdik!

Itt nálunk minden a legnagyobb rendben, mindenki élvezi a macskavári nyaralást. Már a legcsendesebbek is belevetették magukat a nagybetűs kutyaéletbe, úgymint Mimike, Pirike és Brutus. Brutus a nevéhez méltóan hangos és a látszat ellenére félelmetes. Tegnap is érkeztek páran, Mendi, a fehérbundás, halkszavú hölgy, Emma és Gongi egyenesen Németországból, úgyhogy mostmár két Emmánk van, és ez mind a kettő a miénk, nem úgy, mint az a bizonyos „Ez a Szűcs nem a mi Szűcsünk.” a Meseautóban. Az egyik Emmánk sötétbarna, a másik világosbarna, mindkettő végtelenül kedves, játékos, szelíd lélek. Gongi egyik őse egész biztosan egy gavallér mudi lehetett, mert ő is jókora termetű okos, csendes, szerény kutya. Jeny és Szofika kert mókamesterei, általuk értettük meg igazán, hogy miért imádják az emberek a francia bulldogokat. Kóla beleszeretett Pirikébe, de a teljes igazság az, hogy Pirikébe többen is beleszerettek, még az oly rebbenékeny Mendi is, úgy látszik, Pirikének magnetikus vonzereje van, aminek az értékéből az sem vesz el semmit, hogy hódolói mind ivartalanok. Kamilla, Gombóc és Szentesi Lilike is köszönik szépen, jól vannak, akárcsak Boglárka és Alma, aki ma napközizni volt nálunk. Remélem, nem hagytam ki senkit, azaz igen, Grétit és Ninát igen, dehát ők már családtagoknak számítanak. Ezt valamiképp ők is tudják, mert így négyen gyakran elkülönülnek a többiektől. Már este van, fél tíz, kint ciripelnek a locsolófejek, érdekes, hogy mostanában nem hallom a tücsköket, de a cserebogarakat igen, hangosan surrognak a kert zugaiban. Kutyák álmai lebegnek át a júliusi éjszakán.

Barátaim
Pajtikám! (Gréta, Emma)
Figyelek! (Emma, Gongi)
Nyaralunk! (Emma)
Hát ezek folyton ezt csinálják... (Mendi, Emma, Gréti)
Megfoglak! (Nina, Kóla)
A sármom az én titkom. (Pirike)
Vajon mire gondolok? (Kóla)

Vélemény, hozzászólás?