Mindenki jól van, Szofikát elvitték, Bogyóka megérkezett, szerdáig marad. Kissé visszafogott volt kezdetben, pedig általában berepülnek ide a kutyák, amikor másodszorra jönnek, de Bogyóka nem repült be, szép óvatosan, komótosan bejött, vagyis bejöttek Eszterrel. Eszter első kérdése – lehet, hogy nem az első, de akkor majdnem az első – az volt, hogy van-e fiú kutya. Mert Bogyóka nagylány lett, épp, amikor elment innét, és most ját a tüzelése vége felé. Milyen érzékletes kifejezések ezek, csak épp saját magunkra nem találtunk ki ilyet. A kanca sárlik, a tehén folyat, a koca búg, a juh berreg, a szuka tüzel, az ember…
Ahogy egy vadőr megfogalmazta: „a párzási időszakban az állatoknak csőlátásuk van, olyanok, mint egy kamasz srác egy csomag óvszerrel a zsebében az Exit rockfesztiválon ”. Érdekes dolog ez, mert nem sokkal Bogyóka érkezése előtt hívott fel Dorka, Cöki „anyukája”, hogy Cöki, aki talán 7 hónapos, elkezdett tüzelni, és mi lesz így, mert Cöki szeptember elején jönne hozzánk, csakhogy itt fiú is lakik, aki nem más, mint Breki. És hát Brekiről jól tudjuk, hogy pecsétes öltönyében, zakózsebében hervadozó virággal, mancsában bonbonosdobozzal szólítja le a hajlandóságot mutató kutyalányokat, s hogy ez a leszólítás hogy’ végződik, annak csak az isten a megmondhatója. No, de vissza Bogyókához! Miután Eszter elment, Bogyóka „beiramodott” a macskavári kertbe és végigjárta a számára már jól ismert helyeket. Visszafogottsága, komótossága nemhogy megszűnt, de valósággal repkedett a Mexkó és a Gyopár között. Bajkálék nagyon barátságosan fogadták, a két kicsi, Kisbrúnó ée Gigike pedig kitörő örömmel. Fékezhetetlen kutyajáték kezdődött a fenti nappaliban, amit aztán egy idő múlva „kitereltem” az udvarra. Finom, majdnem langyos eső szemereg órák óta, a kutyák bundája fénylik a nedvességtől. A háziak kint őriznek, a vendégek hol kint, hol bent vannak. Bogyóka kiszemelte Anita hajcsavarós dobozát, és addig nem nyugodott, amíg két csavarót nem sikerült megszereznie. Megkínáltam szőlővel, és meglepetésemre nagy élvezettel ette. Akárcsak a jégkrémet, amin azonban nem csodálkoztam, a jégkrémért és a fagylaltért minden kutyánk odavolt. Emlékszem, Tisza, Bojtika és Száva végtelenül komoly arccal, már-már megindultan nyalogatták a fagylaltot, valami olyasmit mondtak közben, hogy „Anita, Zoli, talán ti nem is tudjátok, hogy a világon az egyik legkomolyabb dolog a fagylalt.” De mindezzel nem azt szeretném terjeszteni, hogy a Macskavári Kutyapanzió egy négycsillagos kutyahotel, ahol szőlőn, jégkrémen és homáron élnek a kutyák, bár egyszer, még a panzió megnyitásakor jött ide egy nagyon drága autóval és egy nagyon drága kutyával egy ember, aki rögtön az elején leszögezte, hogy mindent meg kell néznie, mert a kutya egy 120 milliós ingatlanban él. Ezt pont ezekkel a szavakkal mondta, mire én nyomban föltettem neki a kérdést, hogy adhatunk-e a kuytának majd marhabélszínt, vagy csak langusztát eszik.
Most Kisbrúnó a kanapén alszik, kicsit elfáradt a játékban, nem vizes, ezt Erzsinek, volt tanítványomnak, Kisbrúnó „anyukájának” üzenem, horgásszanak csak nyugodtan, Kisbrúnó a lehető legjobban van. (Mi nem annyira, ami a szobatisztaságot illeti…:) Gigike Anita mellé heveredve szundikál, Bogyóka bedig a bal lában mellett, Gigike ágyában alszik. De ez még nem az esti alvás, csak amolyan délutáni szieszta. És az eső szemereg.