Blog

Május 7-e óta az első kutyátlan nap. Vagyis nem kutyátlan, mert Bajkál, Breki és India persze itt voltak, mint afféle kerti kutyaszentháromság: Bajkál az anya, Breki a fiú és India a szentlélek. Persze most fölmerül, hogy kicsoda a kertben akkor Barka és Minyon, és mivel erre még nincsen épkézláb válaszom, megszakítom ezt a gondolatmenetet és a lényegre térek. Ma itt volt Lili és Hanga, akinek én lehetek a nagyapja. 9-körül jöttek és fél kettőig maradtak. Liliék Dunavarsányban laknak, és Lili most autózott először Hangával kettesben, eddig mindig Balázs, a férje vezetett.  Csodálatos volt a nap, mindenki igyekezett Hanga közelébe kerülni és megnyalni a lábát-kezét, ki mit ért. Még Barka is folyton ott sürgölődött, és amikor Hanga délben elaludt a babakocsijában, a kocsi mellé telepedett őrizni a kislányt. Közben kérődzött, ami néha erős „gyomorhangokkal” is jár, és jó fél óra múlva Hanga ezekre a gyomorhangokra ébred fel és nyomban elmosolyodott. Végigbeszélgettük ezt a pár órát, volt abban minden, amiről csak az élet szól. Ma arról szólt, hogy itt volt Lili és Hanga!