Először is a legfontosabb: mindneki jól van, Bajkál, India, Breki és Barka Tati (apám) felügyelete mellett töltik napjaikat, aki ideiglenesen a Macskavárba költözött, hogy vigyázzon az állatokra, növényekre és persze magára, mert már 88 éves.
Ez a negyedik napunk a Balatonnál. Két napot voltunk Bogláron a Sellő kempingben. Az első appartmanban laktunk, azt hiszem, itt ez a legelőkelőbb hely, volt ott nekünk minden, még légkondi is. A büfé 20 méterre, a balaton 50-re volt. Érdekes hely egy ilyen kemping, elképesztően fölszerelt lakókocsik, kiskertek kutyákkal, mert hálistenek ez egy kutyabarát hely, bár a vízbe nem mehetnek be, de mégis: a gazdáikkal nyaralhatnak, sátrak minden méretben, a valóságos palotáktól a kunyhókig, főleg külföldiek, németek. Van egy kövekkel elkerített nagyon sekény sarló alakú strand, a picik fürdőparadicsoma. A nagyok be kell, hogy érjék egy lejáróval, de kifejezetten starndjuk nincs, mert a vízpart minden négyzetmétere sátrak, lakókocsik által lefoglalt. Nagyon kedves, barátságos mindenki, az egész hely az. Péntek este kifogtunk egy büfékoncertet is, este 7-től egy fiatal szaxofonos fiú világslágereket kísért szaxofonon, ami abból állt, hogy az énekdallamokat fújta. Remek volt, életet adott ezeknek a számoknak, mindenki tapsolt és közben persze evett-ivott. A két nap alatt becsavarogtuk a vízpartot, én a boglárinál tágasabb, modernebb játszótereket, szabadon használható sportpályákat, koncerttereket nem láttam. És az egész tulajdonképpen egyetlen hatalmas terű parkban olvad össze a Balaton partján. Fantasztikus az egész, és persze pavilonok, éttermek, büfék minden mennyiségben. Már pénteken rátaláltunk a Bárka büfére, ami közvetlenül a vízparton van egy gyönyörű múzeumhajó mellett, és van egy saját stége asztalokkal a víz fölött. Itt töltöttük a szombat este egy részét, rizlinget ittunk kisfröccsnek, igaz, hogy 650 Ft volt darabja, dehát az a látvány, az a hely minden pénzt megér. Néztük a vizet, néha mondtunk valamit elragadtatásunkban, mellettünk egy hozzánk hasonló német házaspár ugyanezt művelte, néha egymásra néztünk és nevettünk. Vasárnap délelőtt aztán összepakoltunk, és irány Pálköve, ami pont a szemközti parton van, egy kis ékszerdoboz, a mi kedves nészainknak van ott egy édes kis nyaralója, ott leszünk szombatig. Laci és Andi vártak bennünket, estig beszélgettünk egy jót, aztán szegények haza jöttek, mert hétfőn kezdődik a munka. (De nem nekünk:) Így aztán ketten maradtunk, nagyon nagyon hosszú idő után és végre! Ma délelőtt reggeli után lementünk a strandra, ahol igazán meglepődtünk: rajtunk kívül egy árva lélek sem volt, úgyhogy elmondhatjuk, hogy a mai napon, 2022. augusztus 29-e délelőttjén az egész pálkövei strandot csak mi ketten élveztük, mintha a miénk lett volna az egész part… és a miénk is volt!!! Dokumentáltam e fantasztikus, de kissé azért bizarr érzést, íme:
