Ma elment Gréti és megjöttek Cökiék, igen, így, többes számban, mert ők már egy ideje ketten vannak, Cökinek ugyanis Porcukor névre hallgató fogadott testvérkéje keletkezett. Cökit már ismerhetik a napló olvasói, és való igaz, hogy már Porcukort is láthatták – igen, ez így helyes, nem Porcukrot, merthogy ez egy tulajdonnév -, de nem eleget! Porcukor úgy néz ki, mintha felmenői örvényében tacskók és pulik kavarognának, kétségbeejtően kedves kiskutya. Ránéz az ember és önkéntelenül elmosolyodik, de inkább elneveti magát. A két kutya igazi jó testvérként egy percre sem hagyja el egymást. Mindketten 1 év körüliek, tomboló jókedvvel röpködnek a világban, hordják-viszik a papucsokat, törülközőket, mindent, amihez hozzáférnek. De mindemellett jó kutyák, a szó nemes, mély értelmében. És hát olyan szeretetre méltóak, hogy az embernek nehezére esik mást csinálni, mint játszani ezzel a két tüneménnyel.
