A tegnap nagyon sűrű volt, tele szokatlan eseményekkel, ezért a napló rövidebbre sikeredett a szokottnál. Az egyik felejthetetlen momentum Panka távozása volt. Beleszerettünk ebbe a kutyába (is), nagyszerű 17 napot töltöttünk együtt vele. Amikor megjöttek a gazdái, Panka kijött a házból és a terasz melletti tuja alá bújt Fóti mellé. Mert legelőször csak azt érzékelte, hogy három ember áll a terasz előtt, akik nem szoktak ott állni. De aztán egy pillanat alatt bevillant neki a boldog valóság, hogy ezek az emberek az ő gazdái, hogy újra együtt a család. Panka öröme csillapíthatatlan volt, egyenként köszöntötte a családtagjait, de egy-egy pillanatra hozzánk is odafutott. Beszélgettünk kicsit a nyaralásról, aztán elköszöntünk azzal, hogy Panka jövőre is jön. Ahogyan ezt már leírtam tegnap, a kutya már kint volt az utcán, a „szülei” már szálltak be az autóba, amikor visszaviharzott és egy pillanatra bebújt a kertben pihenő Rover alá, mert Rudi ott hűsölt mostanában, és Panka nem tudott elköszönni tőle. A többiek mind a terasz körül voltak a búcsúzás szertartása alatt, csak Rudika nem. Az elköszönés után Panka visszarohant az autóhoz, de ahelyett, hogy beszállt volna, odaszaladt még egyszer hozzánk és megnyalta Zoé kezét, majd visszafutott és mostmár beszállt az autóba. Tudom, hogy ez talán hihetetlennek tűnik, dehát én erről nem tehetek, én csak pontosan lejegyzem az eseményeket, se hozzájuk nem teszek, sem el nem veszek belőlük. Panka távozása után a Mexikóba mentünk, és itt történt a másik rendkívüli esemény. Zoé körül hevert a falka egy része: Fóti, Pepin, Brunó és Rudi és Báró. Bajkál és India valamivel szöszmötölt az előkertben, szóval ők nem voltak jelen. Zoé már egy ideje símogatta Fótikát, aki nagyon tudja szerettetni magát – amikor rászánja -, és akkor Pepin minden előzmény nélkül Fótira ugrott. Nem igazi harc volt ez, csak civakodás, de azért nem volt baj, hogy Fótika bundája olyan vastag. Eléggé ijesztő, amikor kutyák civakodnak, Zoé és én is persze azonnal rájuk szóltunk, de nem tudom, hogy ez a rászólás elég lett volna-e, ha nincs ott Brunó. Előfordult már hasonló eset, de akkor Bajkál tett rendet, most azonban nem volt jelen. Brunó, aki egyszer már civakodott Pepinnel, de kitért előle és visszavonult, egy szempillantás alatt ott termett és szétválasztotta az egymásba gabalyodott kutyákat, aztán Pepint a testével oldalazva elterelte a helyszínről. Brunó rendkívüli bátorságról és bajtársiasságról tett tanúbizonyságot, megvédte Fótikát és megvédte a Kert rendjét, mert a rend fő szabálya, hogy nem civakodunk, nincs semmilyen agresszió, béke van és barátság. Hogy mi válthatta ki a Fóti és Pepin közötti konfliktust? Bizonyosak vagyunk benne, hogy a féltékenység. Pepin gazdája fiatal lány, és Zoé is fiatal lány, bár jóval kisebb Villőnél. Fóti és Pepin Zoé szeretetéért versengett, ezen kaptak össze. Anita, Zoé és én még javában dicsértük Brunót, amikor újabb konfliktus keletkezett, mégpedig Rudi és Báró között. Báró 12 éves Labrador, két éve van a mostani gazdájánál, nehezen jár, sántít is, nagyon félénk kutya, de már az első itt töltött napján feloldódott, bár a gazdája azt mondta, hogy az emberekkel nem barátkozik, a kutyákkal annál inkább. Báró vagy háromszor akkora mint Rudi, és mindenképpen Rudival szeretett volna játszani, pont úgy, ahogy India szokta „molesztálni” a kisebb kutyákat, hogy játszanak vele. És a kisebb kutyák hajszálra úgy reagálnak Báró közeledésére, mint Indiáéra. Mintha csak hallanám: „Gyere játszani nénivel! Gyere játszani bácsival! Tessék engem békén hagyni, én még gyerek vagyok!” Rudika valami hasonlót próbált kifejezni a haragos ugatásával, de Brunó azonnal ott termett és elterelte onnan. Hitetlenkedve néztük mind a hárman, és az egekig dicsértük Brunót, mint a Kert hősét. Visszatérve Pepinre, nagyon kedves, nyugodt, meleg tekintetű kutya, de a társasági életet még tanulnia kell. Tegnapelőtt, amikor Barkával akart fogócskázni, feldöntötte Barkát, és akkor Bajkál rohant oda és nagyon határozottan rendre utasította Pepint. Szóval Pepinnel nincs semmi baj, ha többet lesz társaságban, majd megtanulja az élet „közlekedési szabályait.” Vannak más újságok is, Fótika leszokott az éjszakai ugatásról. Ezt három éjszaka sikerült elérnem. Az első éjjel fönt maradtam velük, és minden ugatáskor nagyon határozottan Fótira szóltam. A többiek csak akkor ugatnak, ha erre nyomós ok kínálkozik, de Fótika csak úgy a vakvilágba is szeret ugatérozni. (Micsoda pompás szó!) A második éjszaka ugyanúgy folytatódott: ugatás azon a jellegzetes, magas frekvenciájú pulihangon. Fóti nem értett a szép szóból, így hajnali kettő körül fogtam és levittem a pincébe. A pincénk tágas, hűvös, kényelmes hely, dehát mégiscsak pince, gondolom, Fóti is valami börtönként értelmezte. Itt aztán egy hangja sem volt, és hajnali 5 óra körül, amikor kiengedtem, akkor sem. Aztán jött a harmadik éjszaka. 1 óráig néma csönd honolt az udvaron, akkor aztán rázendített Fóti és Breki is csatlakozott hozzá. Erre fogtam őket, és mindkettőt levittem a pincébe. Megint 5 körül engedtem ki őket, azóta nincs felesleges ugatás. És nem neheztel rám egyik kutya sem, valósággal ünnepeltek, amikor fölengedtem őket. A hajnali első találkozás a falkával egyébiránt mindig olyan, mint valami ünnepség. Körbevesznek, ugrálnak örömükben, megnyalnak, örülünk mind az új napnak. Még valami Brunóról: tegnap, a hőstettei után beköltözött az előszobába aludni. Mintha tudná, hogy ez neki mostmár jár. És igaza van, neki mostmár ez jár. És jár a húskonzerv is, mert már torkig van a száraz eledelével, úgyhogy egy egész húskonzervet kap minden este. Bajkál kedveli Brunót, felismerte, hogy Brunó nem versenytársa, hanem segítő társa a kerti rend fenntartásában. Brunónak ez az utolsó napja itt. Csodálatos kutya, és még csak 15 hónapos, Gáborékkal nagyszerű élete lesz, mert Gábor otthon van mindig, akárcsak én, és intenzíven foglalkozik Brunóval. Rengeteget fejlődött már az első ittléte óta is. De most megtanult valami nagyon fontosat: hogy a falka tagjai egymásért vannak és nem egymás ellen. A békétlenséget pedig meg kell szüntetni, de nem vad agresszióval, hanem határozott, bátor fellépéssel. És ebből minden kutya tanul.
