Kicsit zavaros lett ez a napló, úgyhogy tisztába teszem, legalább címszavakban.
Mindenki a szerelmesekről beszél az udvarban, igazi kutyatragédia ez, lentebb még írok erről.
Mindenki jól aludt, mégpedig így: Drazsé az emeleti nappaliban a kanapé alatt, Luna Anitával – az én helyemen -, Anita a saját helyén, én a felső nappali másik kanapéján, Cöki a fejem mellett a földön, Barka ezúttal Bajkállal, mert India este jelezte, hogy besokallt egy kicsit a bárányőrzéstől és nem akarná ezt az estét is a karámban tölteni. Bajkál, a csodálatos Bajkál ezt megértette és egyetlen hívó szó nélkül bevonult a karámba fölváltani Indiát.
Ma Anita kelt hajnalban és legelőször is mindenkit megetetett . Ez nem olyan egyszerű dolog, mit ahogy kintről látszik. A kedves kuncsaftok ugyanis meglehetőse finnyásak és a másik eledele mindig jobban kéne nekik, mint a sajátjuk. Mi persze alkalmazkodunk ehhez, a lényeg, hogy mindenki egyen! Tegnap este filézett csirkecombokat sütöttünk Anitával és megkínáltuk az összes kertlakót, kivéve Barkát, őt nem hozza lázba a hús. A legkifinomultabb ízlése Lunának van, neki külön főz Anita, mert csak házikosztot fogyaszt. Mostanában tojásrántottát reggelizik.
Tegnap elment Zoé, ma van a születésnapja, 10 éves. Breki nem evett semmit, amióta elment a játszótársa-szerelme. Még a csirkecombból sem kért, ma sem reggelizett. Átment az Indigó kertbe, ott fekszik teljesen összetörve. Talán egy nagy ebíró, egy kutyasekszpír tudná szavakba önteni a fájdalmát. Breki mentett kutya, magányosan élt, a panzió világa valósággal megmámorosította, és erre jött még a szerelem. Ez a második súlyos lelki trauma, amit átélunk itt a panzióban. Fóti bánata és Breki szerelmi csalódása.
Cöki észbontóan kedves, csak a játékon jár még az esze, Luna laza, továbbra sem vegyül a plebs-szel, Drazsé pedig mint egy apró termetű őrmester intézkedik, minden helyzetben föltalálja magát és rendkívül határozottan képviseli a saját érdekeit.
Két különös esemény is arra késztet, hogy szóljak pár szót a panzióban elterjedő morálról. „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, Miolta a miénk nevezet elűle.” Csokonai nagyszerű mondatai pont a dolog lénygére világitanak rá: a magántulajdon megrontja a világot. A kutyák nem olvasnak Csokonait, nincs szükségük ilyesmikre, és nem ismerik a magántulajdon fogalmát sem. Ily módon semmi elítélendőt nem találhatunk a magántulajdon szentségét figyelmen kívül hagyó kedves kuncsaftok viselkedésében. Csak felsorolás szerűen: Zsömi ellopott 2 pár kolbászt – tegnap egy fél szál előkerült, a polc mögé volt begyömöszölve, gondolom, Don Zsömi tartaléknak szánta. Brunó ellopta a szalonnát, Breki ellopta a vastagkolbászt, szerencsére ez egyszerű bolti kolbász volt, úgynevezett házia jellegű, amit természetesen nem lehet egy napon említeni Kovács Zoltán hentesmester kolbászával. Breki ezen kívül két alkalommal is kolopta a slusszkulcsot Stukker gazdájának a zsebéből. Az óvatlan Stukker-apukának az utolsó pillanatban sikerült visszaszereznie a slusszkulcsát. Persze ő sem olvasott elég Csokonait ahhoz, hogy ne ejtsen el néhány dorgáló szót. A mai ebegyetemen egyébként épp Csokonai lesz a téma, az Estvét fogjuk elemezni stílszerűen este, azaz alkonyatkor. Ma elviszik Lunát és Drazsét. A gazdáik talán már egyfolytában csak rájuk gondolnak, erre a két nagyszerű kutyára. Jön viszont Baltazár, akinek nem lesz könnyű elmagyaráznom majd a magántulajdon társadalommegrontó szerepét, mert számításaim szerint egy bottal a szájában fog szaladgálni, imígyen rontva meg a fegyelmet, de ez nem baj, majd érettebb fejjel bepótolja, hiszen a gazdája nagy és mély tudással rendelkezik a morálról, a jó és a rossz mibenlétéről, szóval Baltazár ráér még ezekkel foglalkozni.
