Mindenki megereggelizett és élvezi a reggeli napsütést. A blogokat – akik olvassák, tudják – mostmár mindig reggel kezdem, de a képek csak este kerülnek fel a napi „képtermés” válogatása után. Szóval labdák és botok. Esetünkben két labdáról van szó, egy zöldről és egy kékről. A zöld Lizike etetőlabdája, ebbe kell beletömködni a napra kimért ételét, ő pedig „kifocizza” az ennivalóját és így eszi meg. Ez azért van, mert Lizike túl gyorsan enne és kihányná az ennivalóját. (Ő esténként egy szem gyógyszert is kap, amit Mackó sajba csomagolva fogyaszt, az allergiája ellen.) Lizike nem hajlandó bejönni a lakásba a reggeliért, úgyhogy kint, a füvön folyik a focimeccs. Zsömike próbálkozik egy-egy szem megkaparintásával, de Lizi harcias, fenyegető morgására eloldalog. Mozgása nagyjából megfelel Vlagyimir Iljics Lenin 1904-es cikke címének: Egy lépés előre, két lépés hátra.
A másik labda, a kék, Brunóé. Ez az ő játéka, féltékenyen őrzi, odaviszi az általa kiszemelt játszótárshoz és felkínálja, hogy dobja el, ő pedig mint a szélvész rohan a labda után és visszahozza. Nagy a tülekedés ezért a labdáért, mert mindenki szeretne ilyet játszani, de Brunó nem adja könnyen a labdáját. De azért a biztonsági réseket kihasználva már mindenki szájában megfordult a labda, kivéve Indiáét. Szegény India, a világ legszelídebb terápiás kutyája, folyton hoppon maradt, nemcsak a labdát illetően, de a lelkes baráti-anyai közeledéseit is rendre visszautasítják a kisebbek. Hát tegnap este etetéskor, fél nyolc körül, amikor mindenki a vacsoráját fogyasztotta, egyedül India bóklászott a terasz körül, egyszerre csak ott volt a labda. Brunó a vacsorája iránt érzett rajongásában ottfelejtette. India odemant, a szájába vette és nézett a világba. De ez most senkit nem érdekelt, mert mindenki evett. India egy darabig tétován a szájában tartotta a labdát, majd kiejtette és szomorúan elkocogott a vacsorázóhelye felé. Hát ennyit érnek a megszerzett dolgok… Később még írok, mert délben történt egy jogosulatlan szalonna-eltulajdonítás, és képeket is teszek fölt.
Nos, sok minden történt és nagyon elszaladt az idő, és tudom, hogy a botokról még nem is írtam, de már nem is fogok ma. Holnap lesz a MAKF (Macskaközi Kulturális Fesztivál) itt a Macskavárban, úgyhogy a készülődéssel telt el a nap nagy része. Ne más is történt, sőt, nagyon sok más is! Délután jött egy telefonhívás egy kedves hökgytől, aki az édesanyjától megörökölt kiskutyáját akarta azon nyomban idehozni, mert az a kis kert, amiben a kutya éldegélt egyedül – a szomszédasszony etette, de a család is meglátogatta minden héten – valóságos romhalmazzá lett, mert elbontották a melléképületet. Mivel a hölgynek épp nem volt ott az autója, így elmentem érte. Blacky – fonetikusan Bleki – csendes, végtelenül kedves kiskutya – egyelőre egy hétre érkezett hozzánk. Reszketett, mint a nyárfalevél, amikor az érkezésnél a kompánia megugatta, de aztán hamar rendeződött minden, és Blekit befogadták. Hitetlenkedve, boldogan szaladgál a többiek után. A képek magyarázatául pár szót még: a két labdáról már írtam, a zöld Lizike etetőlabdája, a kék Brunó játéklabdája. Ám mit keres a képen a fahasáb és a szalonna, ezt bizony joggal kérdezhetik a kedves olvasók, nos, a szalonna a hűtőszekrény takarításakor pár percre – talán egyre – felügyelet nélkül maradt, és Brunó lecsapott rá. A második képen jól láthatóak Brunó fognyomai, amely alapján a világ minden bírósága azonosítaná a tettest, elég, ha csak a Columbo Egy falatka sajt c. epizódjára utalok. De végképp érthetetlennek tűnik még ezek után is a fahasáb. Ezt a fahasábot fél öt tájékán ejtette Brunó a szájából egyenesen a jobb lában második második lábujjára, amely azon nyomban megadta magát és eltört. Hát, most sántikálni fogok egy darabig. Brunó kedveskedésből hozta oda azt a fahasábot, szóval senkinek ne jusson eszébe hibáztatni a nagyszerű Brunót, vannak ilyen véletlenek és kész. Akár egy vasdarabot is rámejthetett volna, amilyen állkapcsa és fogsora van, de Brunó szelíden csak egy jókora fahasábot estett pont a lábujjamra. Már mindenki alszik, pompás nyári este van. Ez Lizike utolsó éjszakája itt. Nagyon nagyon eredeti, kedves személyiség, megszerettük, talán ő is minket.
