Gréti, mint tegnap, kirobbanó kedvében volt, persze senki nem szomorkodott. Anitát kivittem reggel az állomásra, Pestre kellett mennie szocmunkásokat képezni, és mire hazaértem, márt itt is volt a permetező autó. A fenyőket ugyanis újfent megtámadta a tűkarcgomba, egyre több rajtuk a barnuló, száradó ág. Ez a permetezés egy remek szolgáltatás, magas nyomással a legmagasabb fenyéket is elérik, szóval bizakodunk, hogy meggyógyulnak a fáink. A permetezés ideje alatt a kutyákat bezártam a lakásba, Barka pedig a karámjában fültépő, fölháborodott bégetéssel adta tudtára a világnak, hogy égbekiáltó igazságtalanság történt vele: bezárták! Két órával a permetezés után kiengedtem a „rabokat” és folytattuk megszokott napi tevékenységünket: a kutyák játszottak vagy pihentek, Barka legelt, Minyon aludt, én pedig szöszmötöltem a Mexikóban: ma világítótesteket és a hangfalakat szereltem föl.
Délután nagy játék kerekedett, valami fogócska féle: India futott Gréti után, Gréti futott Barka után, Breki futott Gréti után. Végül Breki és Gréti boldog hempergésbe merültek, igazi kutyakomák lettek ők ketten. Negyed hétre kimentem Anita elé a vasúthoz, tatárbifszteket vacsoráztunk 1-1 doboz Stella Artois-val. A kutyák is jól bevacsoráztak, Gréti itt mögöttem a kanapén már húzza is a lóbőrt. Ez persze eléggé különösen hangzik: kutya húzza a lóbőrt… Na mindegy, csak húzza reggelig!
