Kora reggel elolvastuk Kati és Péter (Rémusz gazdái, Görögországban nyaralnak) levelét, és máris pár csepp öröm került a kávénkba. Remélem, nem bánják, hogy idézek a levélből:
„Van-e, létezhet-e csodálatosabb dolog, mint az olajbogyó-fetasajt-retzina-Pagasitikosestilocsogása szuper négyest megkoronázni egy kis jóféle kutyanaplóval a csillagos ég alatt? 🙂
9-kor megérkezett Bogyóka. Most van itt harmadszorra ez az ellenállhatatlan, bűvösbájos vizslalány. Rémusz azonnal felfedezte benne a mindennél vonzóbb fajtársat, és ha a „megkörnyékeztem” kifejezést használom, akkor nem állok távol a „megtörtént valóságtól”. (Merthogy van már alternatív is, ami persze nincs, de egyre többen vannak, akik szívesen rejtik mögé magukat.)
Anitával elmentünk az Auchanba és bevásároltunk. (Találtunk akciós Pedigree-t és konzervet is, úgyhogy a kutyáknak 1 hónapra elég eledelük van.)
Kimentem Ágiék elé a vasútállomásra (a húgom és Misi unokaöcsém és keresztfiam, akinek Baja térképet vettem négy éves születésnapjára és most festőművész növendék), bevásároltunk és kivittem őket apámhoz.
Amikor hazaértem, az épülő Új Mexikónál találtam Szervó Katit és Ferit, Breki gazdáit és Anitát, és nyomban bekapcsolódtam a szertelen, szabad beszélgetésbe. Volt itt minden, mint Pesten (Karcsinak mondta majdnem ezt az ideggyógyásznő, amikor megnézte a kb 100 oldalból álló zárójelentés tömbjét: „Van itt minden, mint Pesten”-, Kati és Feri egyébként pestiek. Most (is) váratlanul érkeztek, de megbeszéltük, hogy legközelebb szólnak előre és mi készíthetünk nekik valami finomat.
Kora délután megérkezett Zoé és Esztike, Lénának sok volt a tanulni valója és sajnos nem tudott jönni. Eszti most volt itt először Zita (az édesanyja) nélkül. Pazar volt a délután beszéljenek helyettem a képek. Hat órakor érkezett Bogyóka gazdája, és bemutatkoztak egymásnak a lányokkal, imígyen:
-Erszény Eszter vagyok – női kéz kinyúl, 10 éves gyerekkéz felé nyúl – Rajnai Zoé vagyok, – Eszter vagyok – női kéz kinyúl, hat és féléves gyerekkéz felé nyúl – Én is.
Mindenki kedvére lakmározott Anita süteményéből – a kutyák közül leginkább Bogyóka a süteményes -, aztán sütöttünk még egy kis flekkent a teraszon, abból már többen is lakmároztak, Zoé villájáról Bajkálnak sikerült eltüntetni egy zamatos húsdarabot, Rémusznak sajnos csak egy darab kenyérre futotta. Vacsora után megtanítottam Zoét snóblizni, azt hiszem, nagyon élvezte a játékot, pont kettő-kettő volt az állás, amikor megjött Zita a gyerekekért. Most pedig kutyanaplózók, de készülök befejezni: épp most.