Ma megjött Benji, a husky, akiről tegnap már írtam, azután Pami, egyenesen Németországból. Délután is jöttek ketten, egyelőre ismerkedni: Gréta, a pompás boxerlány és Luci, a meghatározhatatlan karakterű visító kiskutya. Először Benji: szelíd, okos, őszinte tekintetű gyerek, igazán nagyon jó kutya, Brúnóhoz tudnám hasonlítani, Benji Brúnó mellett ül az első padban és piros pontokból szerzi az első ötösét akármiből is, szerényen jelentkezik – nem úgy mint Brúnó, aki majd’ kiesik a padból – és mindig megcsinálja a házi feladatát. A gazdái – egy ifjú házaspár – rendkívüli mód szeretik és most is érte aggódnak Pécsett, bizony mondom nékik: Benji jókedvű és nagyon eleven volt egész nap, most itt fekszik a lábamnál, mert úgy gondoltuk, jobb, ha bent alszik, ugyanis telihold van, és akár az ősi ösztönök miatt, akár nem, de Benji vonyított a Holdra, igaz, csak egyszer. A másik lábamnál Pami szundikál: Pami fajtiszta aprónép, kb. akkora, mint Bogyó, de most hirtelen nem jut eszembe a fajta neve, a papírja pedig a Gyopárban van, ahová most már nem megyek le. Pami extrakutya úgy a külső, mint a belső értékek tekintetében. Rendkívül öntudatos, méltóságteljes, a többi kutyával szemben távolságtartó, nem vegyül a pórnéppel. A fotón mindenki láthatja, hogy most jött a kozmetikustól, a masszőrtől és a pedikűröstől egyszerre. És most jöjjön Bogyó, akiről eleddig keveset írtam: Bogyó végre teljesen feloldódott, beleolvadt a falkába és, bár ivartalanított – rémes kifejezés, dehát hogy mondjuk másképp… -, de ez egy cseppet sem zavarja a libidóját, mindenkit a magáévá akar tenni nemtől és mérettől függetlenül. Dokumentáltam is eme 18-as karikás jeleneteket, de a jóízlés nevében nem publikálom ezeket. A háziak jól vannak, minket is beleértve. Én reggel találtam egy bontott tégle lerakatot, Mikólstelepen van, fölkerekedtem és vettem 6 raklapnyi bontott téglát, amit még ma ki is szállítottak. Volt ott egy gyönyörű német juhász kutya, merthogy a telep tulajdonosa is kutyabolond. Az első fuvar téglát majdnem sikerült a Mexikóig bevinni, de a kisteherautó sajnos beásta magát, úgyhogy kézzel pakoltuk le a téglákat, aztán következett a kiállás. Jó egy órát ástunk és mindenféle dolgokat tettünk a kerekek alá, míg végre kikecmergett valahogy a kocsi a homokból. A második fuvart már csak a hátsó kapuig hozták el. Fogalmam sincs még, hogy fogom a Mexikóhoz vinni a téglákat, ugyanis a föltúrt homokon lehetetlen a talicskát tolni. Miután minden lecsendesedett, bevásároltam a Kullai-közi ABC-ben, ami ma már persze Univer, de nekünk Kullai-közi ABC marad, amíg világ a világ. A legnagyobb kincs a 3 kiló pacal, amit Anita holnap reggel föltesz főni és kora délutánra a világ legfinomabb pacalpörköltje lesz sós krumplival, kovászos uborkával, amit Söviéktől kaptunk ma este ajándékba egy csomó zöldséggel és gyümölccsel együtt. Most lett vége a Füst és árnyéknak, Columbo ezúttal kifejezetten örült Mr. Alex Brady leleplezésének, és vele együtt mi is! De elfelejtettem írni Luciról, a visító, meghatározhatatlan karakterű kiskutyáról. Lucit egy barátunk, Mariann irányította ide, de sajnos nem tudjuk fogadni, illetve maga Luci sem alkalmas a jelen állapotában semmiféle fogadásra. Szegényt, valami súlyos lelki sérülés érhette, mert másik kutyák jelenlétében egyfolytában visít vékony, éles, fültépő hangon, és egy idő után a szája is habzik, úgyhogy a gazdasszonya is hamar megértette, hogy nem hagyhatja itt. Majd csak október utaznak Máltára, addig bizonyára szereznek egy házi kutyapesztrát. Az előbb jött Dorka üzenete, hogy a gyerekei nem tudnak holnap jönni önkéntes munkát végezni, mert a nagyobbik fiú, Misi, a fenyők ifjú nemesítője, beteg lett. Nem baj, sok hétvége lesz még, várjuk őket!
