Ma mozgalmas lesz a napunk. (Tegnap is az volt, meg előtte is mindegyik, úgyhogy ennek a bevezető mondatnak nem sok értelme van, csak úgy „oda van vetve”, mint ahogyan Heideggernél az ember a világba. Nem menti ezt még az sem, hogy kora reggel van és még föl sem ébredtem teljesen.) A kert ébredezik, Barka már kettőt bégetett, viszont egész éjjel egy hangot sem hallatott, ez pedig egyes egyedül Indiának köszönhető, aki harmadik napja Barkával alszik az új karámban, hogy a bárány ne legyen egyedül. És azóta megszűnt az esti báránysírás. Zsömi és Chili ébredeznek, még nem gyűjtották be a „motorokat”, de ők egy pillanat alatt váltanak át „teljes gőzzel előre!” üzemmódba. A lányok még alszanak, az ő szobájuk a földszinten van, de most újítjuk föl nekik az egyik kis vendégházunkat, és akkor majd átköltöznek oda. Saját háztartást fognak vezetni:) A tegnapi „fizetségük” egy láda szamóca volt, amit Sövi hozott Lajosmizséről. De tegnap mindenki nagyon el volt kényeztetve, reggelire tojásrántotta, ebédre pizza, utána torta, amit a születésnapos Zita hozott, aztán a szamóca, este pedig sült csirke kukoricás rizzsel. Most majd mindenki megreggelizik, aztán várjuk a két napközis kutyát. Ők lesznek az első napköziseink.:)
Folyt. köv.
Hát, a napközisek nem jöttek… A lányok 10 óráig várták őket, de még csak kósza hír sem jött felőlük. Reggeli, játék, játék, pihenés, ebéd. Barka a Gyopár kertjében van, napközben Bajkál van vele, éjjel a házában – kertes ház persze! – India. Mert ha Barka egyedül van, sír, ami egy igen szelíd és halovány kifejezés az akusztikai élményhez képest. Az ilyesfajta élmény megragadására inkább az „ordít, mint a fába szorult féreg” szólást szoktuk használni. (A régi magyar nyelv a csapdába esett toportyán féreg (farkas) ordítását fejezte ki így.)
Ebéd után elmentek a lányok,
most meg Zsömit vitték el. Itt volt a kis gazdája, Mimi is, megsimogatta a bárányt. Zsömi olyan kutya, aki valahogy megkarcolja az ember szívét. Júliusban visszajön, hogy csak még jobban karcolja:)
Chili is ilyen kutya, „megkarcolós”. Tiszta, mély tekintete, intelligenciája és persze testi szépsége elragadó. Most alszik a kanapén, délután van, csendes pihenő. Csak Barka kornyikál a terasz előtt. (Mint a fába szorult féreg.)
Utóirat: Zsömi gazdája nemrég felhívott, Anita vette fel, azt mondta, hogy Zsömi sokat változott az itt töltött idő alatt, előnyére, komolyabb lett. És tényleg, visszagondolva, amikor szerdán megérkezett, enyhén szólva túlmozgásosnak tűnt, de ma, amikor elment, már nem. Ez legfőképpen Lénának és Zoénak, a két tüneményes önkéntesünknek és a kutyáknak, Bajkálnak és Indiának köszönhető. Szóval: köszönjük!!!
