Jónapt kívánok vagy csókolom vagy tiszteletem, Zoli azt mondta, írjak pár sort, mert ő ma nem nagyon tudott fotózni, így most csak 1 kép lesz majd és sajnos azon sem én vagyok. Ő egy hófehér nagysága, nagyon nemes és előkelő az ábrázata és mindene, Narának hívják. Persze, a barátja se kuyta, vagyis éppenhogy az, hogy kutya, az ő neve meg Kókusz. Az én nevem ugye Breki, a legjobb barátnőm itt most Nina. De én mindenkivel jóban vagyok. Sokat futkározok Döncikével és Szofival is, pedig Szofiból ki se nézném a futkározást, mert ő olyan gömbölyded, mint egy kismalac. Nagyon kedves és okos a tekintete, aminek van hol lenni, mármint a tekintetének, mert Szofika szemei nagyok. A szokásos mederben folytak a dolgok, a kakasokkal ébredtünk, locsoltunk, játszottunk, reggeliztünk, aztán kezdtük előlről az egészet. Ma hárman is fürödtek, Nara, Gréta és River, de Zoli csak Narát tudta lefényképezni, mert éppen a kezében volt a telefon. Egyébként folyton az Indigó, a Macskavári kert és a Mexikó között mászkált, a fákat locsolta. Most már lefeküdtünk, ha valaki el akarja képzelni, hogy hogy fekszünk, akkor így képzelje el: én, Bajkál, Nina, Kyle és River a hátsó kutyaudvarban alszunk. Gréta és India a Macskavári udvarban, a többiek bent. Nara a fürdőszobában a mosdókagyló alatt, Szofika a konyha kövén a hasán, Lili és Lulu Anita mellett az ágyon, Lola pedig a kiságyában a nagyágy mellett. Döncike még nem alszik, még mindig valami rágni valót, valami széttéphetőt keres a szobában. Biztosan talál is:) Ja, és Margitka délután meghozta Bogyókát, aki már két levelet is írt Margitkának. Én most nem írok többet, ennyi éppen elég volt, jó éjszakát minden kedves olvasómnak!