Mindenki jól van. Gréta hazament, holnap szedik ki a lábából a varratokat. Zserbó is hazament, megérkezett viszont Játékos, a kedves, okos, laza mopsz. Mindeki régi ismerősként köszöntötte és ő úgy is vilelkedik, mint régi ismerős: laza, játszik mindenkivel, de leginkább Bogyóval. Nagyjából egyforma méretűek, és mindketten Anita-függőek. Nélküle sehova, vele mindenhová! A nap ünnepeltje is ő, lévén, ma van a születésnapja. És persze a nap ünnepeltje maga a Nap, aki meghal ezen a leghosszabb éjszakán, és mindjárt újjá is születik, mert holnap már egy kicsit hosszabb lesz. Azért gyújtjuk ilyentájt a gyertyákat, fényfüzéreket, hogy elviselhetővé világosítsuk a világéjszakát. Valójában ilyenkor fordul meg az idő, a szilveszter már csak matematikai mutatvány, hogy kijöjjön a 365. A 24-e pedig azért lett 24-e, hogy a hajdan élt keresztények fejében ne mosódjon össze Jézus születése a Napisten újjászületésével. Szóval tekintsünk bár az égre avagy a földre, a születésről van szó, Jézuséról, a Napistenéről és Játékoséről – mindannyiunkéról.
