Elmúlt a karácsony, itt volt a család apraja-nagyja. Ezek az év legszebb napjai, mert együtt vagyunk. Emberek és kutyák-kutyák és emberek: egy nagy kupacban szeretjük egymást. Persze eszünk-iszunk miközben, csodáljuk a kicsiket, Hangát és Bobót, Hallgatjuk Tatit, a család doyenjét, mindenki beszélget vagy nevetgél valakivel. Mi az udvaron tartjuk a családi karácsonyt a nagy fenyő körül. A szabadtéri kemencén forralt bor és töltöttkáposzta melegszik, a nappali asztala roskadásig van bejglikkel és minden elképzelhető finomságokkal. Szóval már-már túlzás, olyan jó ez az egész. Sokszor elbizonytalanodva fogadja az ember az élet ajándékait, arra gondol, hogy meg sem érdemeljük ezt az egészet. Hazament Fifike, Pimi és Abby, megérkezett viszont Villám, a hét hónapos berni pásztor, csupa kedvesség, mindene a játék. Itt van továbbá Gina, Rózi, Bogyóka, Vacak, Kyle és River és persze a háziak: Bajkál, India és Breki, és mindezt megkoronázza Minyon, aki tegnap kijött a karácsonyfa alól. Nyilvánvalóan tudta, hogy vége az ünnepnek, nincs tovább értelme ajándékimitátorként a fa alatt hevernie. Ma is napfényben fürdött a világ, a kutyák egész nap kint bóklásztak, játszottak, kutyálkodtak. Mostmár mindenki pihen, Vacak, Bogyó, Gina és Rózi bent, a többiek kint. Jó éjt!