A hétkutya közül az egyik – kitalálható, kiről van szó – tegnap este kódorgásra adta a fejét. Ha még nem találta volna ki a Nyájas Olvasó, Teoról van szó. Este 8 körül megcsörrent a telefon, és Sanyi hívott, hogy kint van egy szép feketés-barnás kutyus, épp előttük kóborol. A kinten a Macskaközt értjük, ami a mi kis Köztársaságunk fő- és egyben egyetlen utcája, egy földút, amelynek a túlvégén Sanyiék, a közepén Söviék, az elején pedig mi lakunk. A hír hallatán futottam a helyszínre, és lám, Teo volt az, a kapunktól talán 10-15 méter távolságban ült az út szélén. Hívogattam, minden elképzelhető módon csalogattam vissza a kertbe, de hiába, amit persze előre tudtam is, hiszen egész nap nem engedte magát megsimogatni és semmiféle hívószóra nem reagált. Fogalmam sincs, hogyan jutott ki a kertből, hiszen kétlépcsős a bejutás, a kerítések egyfajta zsiliprendszerként működnek, dehát egy majd’ 7000 négyzetméteres kertből természetesen számtalan helyen és módon ki lehet jutni, ha valaki nagyon akarja ezt. Tegnap sokszor megfigyeltem, hogy Teo fölméri a terepet és keresi a rendszer gyenge pontjait. Nemsokára megjelent Sanyi, aztán a felső szomszéd- barátunk, Gábor is, aki látta-hallotta a kutyahívogatást, de ők inkább a háttérben maradtak, mert őket Teo egyáltalán nem ismerte. Jött Anita is Sziddel, aki Teo barátja, és hozott egy jó darab kolbászt is a híres hentesmester, Kovács Zoltán portékájából. A kolbász nem hatott, Teo római jellem, étellel nem lehet megvesztegetni, de Szid hatott. Amikor Anita elindult vele befelé, Teo utána eredt és már bent volt a kertben, amikor én kinyitottam a második védelmi vonal kapuját. Ezt azonban rosszul tettem, mert Zsömi robbant ki az ajtón, akiről megfeledkeztünk, hogy a nagy felfordulásban kint rekedt a Gyopár kertjében. Uzsgyi ki az utcára! Vad rohanásba kezdtek, nagyon megijedtünk, de aztán kezdtek jóra fordulni a dolgok. A hívásra mindkét kutya visszajött, Zsömi a kertbe, Teo pedig a régi pozicióját foglalta el az út szélén. Kezdődött újra a hívogatás, mindhiába. Akkor én azt mondtam, hagyjuk nyitva a kaput, majd bejön magától. És mit ad Isten, két perc múlva Teo bent volt a kertben, Sanyiék meg az utca felől a kapuhoz lopóztak és gyorsan becsukták. 11 óra felé nyugodtak meg a kedélyek, és mindenki nyugovóra tért. Szid velem aludt, a felső nappali kanapéján osztoztunk, mert a hálóhelyemet Gréti elfoglalta. Teo kint aludt, de hogy meddig, azt nem tudjuk, mert hajnali 5-kor újra hallottuk a hangját és újra a Macskaközből. Kaptam a ruhát magamra és kocogtam kifelé a második menetre. Teo ugyanott ült, ahol este, és ugyanúgy nem reagált a hívásra, mint este. Reggel hétig próbálkoztam, de akkor el kellett mennem egy fél nyolcas ultrahang-vizsgálatra, így Anita egyedül maradt a kutyákkal és ezzel a képtelen helyzettel. Éppen a rendelő elé érkeztem, amikor csörgött a telefon, és Anita kétségbeesett hangon közölte, hogy Zsömi is kiszökött, pont úgy, mint tegnap este. Azért nem maradt teljesen egyedül, Sanyi képében jött újra a segítség, mert Sanyi maga a megtestesült erkölcs, mindig mindenkin segít és mindig önzetlenül. A gubancos helyzet megoldását a vizsgálat után tudtam meg, íme: Anita a szomszéd pulik tekintetének irányát követve megtalálta őket, talán ha 100 méterre kóboroltak el, a fűben üldögéltek. Anita Zsömit hívta, és láss csodát, Zsömi hallgatott rá és odafutott hozzá. Elindultak a kert felé, és ekkor Teo is fölállt és szó nélkül követte őket, egyenesen be a kertbe! A külső kaput akárcsak este, most is Sanyi csukta be. Az udvarban aztán egyszer csak megtört a jég. Teo láthatóan megkönnyebülve, hogy újra a biztonságos kertben van, odament Anitához és engedte magát megsimogatni. Mire hazaértem, a legnagyobb barátságban voltak. Most itt van fönt velünk Teo, Szid és Grtéti. Mindenki degeszre ette magát és most pihen. Az előbb Teo hasát vakargattam, nagyon kedves és előzékeny mostmár velem is, de aztán gyorsan visszapártol Anitához. Mit mondjak: megértem:) A mieink kint, most nincs hideg, a vendégek bent, végre béke, nyugalom!
