Holnap fordul az év, hajlamos az ember ilyenkor leltárt készíteni. Januárban keztem el elkeríteni a kutyaudvart, ezt a kb. 800 négyzetméteres fás, bokros területet, ahová akkor mennek a mi szőrös barátaink, ha új vendég érkezik, nehogy megijedjen a tumultustól. Mivel mindent teljesen egyedül csinálok – mert rájöttem, hogy egész sokra viheti az ember, ha képes magától távol tartani a barátait a nagy munkák idején – ez eltartott majdnem márciusig, leginkább azért voltam ilyen lassú, mert az oszlopfúró gép tönkrevágta a derekamat. Azazhogy nem a gép, hanem én magam, mert erőltettem akkor, amikor nem kellett volna. A március a kert kitakarításáról szólt és persze öntözni is kellett a fenyőket, amiből 160 darab van. Áprilisban nekifogtunk a Gyopárnak, ablakokat vágtunk, átépítettük az egészet, és a sötét csőházból végül egy tágas, világos, medditerrán hangulatú vendégház lett. Májusban gyarapodott a család, megszületett Boróka, Hanga testvére, valamint meglátogattuk Zolikáékat Portóban, pontosabban Leca de Palmeirában, ami Portó óceánpartra nyúló „karja”, és örökre beleszerettünk az atlanti-riviérába. Júniustól elkezdődött a szezon és csak jöttek a kutyák, csak jöttek a kutyák, mint a csehszlovákok ama feledhetetlen Szepesi közvetítésben. És a kutyákkal együtt jött a hőség és a szárazság, úgyhogy hajnaltól napestig locsoltunk a kutyákkal, meg persze minden mást is csináltunk, ami egy ekkora kert életéhez hozzátartozik. Júliusban hozzáfogtunk az Indigóhoz. Ezt a házikót még Macska Laci bácsi építette minden elképzelhető dologból, sötét kis odú, aminek a forgalmi értéke 0 Ft volt, amikor megvettük a Macskavárral együtt. Egész nyáron-ősszel-télen folytak a munkák, mígnem decemberre elkészült a ház és megtartottuk a házak avatóját is. Ezen alkalommal megalapítottuk a Macskaköz Köztársaságot, amiről bővebben a honlapunk Macskaköz Lifetyle menüpontjában lehet olvasni. De közben azért volt még egy nyaralásunk is, október végén Rodoszon töltöttünk egy hetet, ebből 2 napot egy rejtélyes rózsakeresztes házban. Persze mindez csak tétova kísérlet valami elbeszélésének, és hogy mindeközben mik történtek, arról egyáltalán nem is lehet beszélni. Mert az idő legapróbb szemcséjében is végtelen történet bonyolódik egymásba fonódva-egymástól elkülönülve, amiket így-úgy megpróbálunk elbeszélni, de valójába fogalmunk sincs, mi és miért történik velünk vagy bárkivel. Hogy mi folyik itt élet címszó alatt. Ami biztosnak tűnik, az az, hogy kutyák voltak, vannak, lesznek. Kora-ősszel jött egy hívás Tamástól, Báró gazdájától, hogy Báró… Ez volt ennek az évnek a legszomorúbb kutyahíre. De fordul az év, és itt vannak az újak, például…
