Zoli azt mondta, hogy elég a lustálkodásból, ideje nekifogni a naplóírásnak. Annál is inkább, mert Gabriella üzent, hogy hiányzunk neki. Emlékszem Gabriellára, Lili és Maya gazdája, egyszer már voltak itt ismerkedni. Az csak a baj, hogy már nem nagyon tudom, mik történtek az elmúlt napokban, egyetlen emlék ragyog bennem a Napnál is fényesebben, amikor G. kinyitotta az éléskamra ajtaját és a rúdról lógó illatos kolbászokat az utolsó falatig fölfalta. Én közvetlenül mögötte álltam, de sajnos, a keskeny kamrában egyszerűen nem fértem oda, de pusztán a látvány is nagy hatással volt rám. G. csámcsogása közben ráébredtem, hogy nekem is ezt kell tennem, meg kell ennem minden kolbászt, amihez csak hozzáférek. Azóta G. a példaképem. Azt hiszem, Zolinak is, mert azt mondja, G. kiérdemelte a Sompolyogi Mosolyogi díjat, amit ő maga alapított. Somplyogi Mosolyogi Cicamica szomszédja volt, és a rávette Cicamicát, hogy kolbászból csináltasson kerítést. Cicamica botor mód megfogadta a róka tanácsát, és a ravaszdi éjjel az utolsó kolbászig leette a zamatos sövényt. Érdekes egy történet! De vissza az éléskamránkhoz! Én sajnos nem vagyok olyan magas, mint G., föl sem érem a kilincset, de majd valamit kieszelek, hogy bejussak. Talán megkérem Bogyót, hogy hadd álljak a hátára, és majd adok neki részesedést a kolbászból. Szerintem az éleskamra azé, aki bejut. Már többször is kirabolták Zoli éléskamráját, de eddig mindenki megelégedett 1-1 szál kolbásszal. Ám G. mindet megette. Bárcsak legközelebb én ehetném meg mindet! Zoli most mondja, hogy nem osztja a véleményemet az éléskamra tulajdonjogát illetően. Szerinte az éléskamra nem azé, aki bejuk, hanem az az övék. És hogy ők sem falják föl a mi eledeleiket. Ez mondjuk igaz, legalábbis én még nem láttam se Zolit, se Anitát, hogy hogy a mi konzervjeinket ették volna, de lehet, hogy titokban csinálják, elvégre mi is titokban esszük az ő kolbászaikat. Zoli azt is mondja, hogy kutyabecsület is van a világon, hiszen tudjuk jól, hogy a kolbász az ő eledelük. Zolinak igaza van ebben a dologban, tényleg tudjuk, hogy az ő eledelük, de kutyabecsület sajnos nincsen a világon, vagyis van, addig, amíg kolbász nincs. De ha van, akkor nincs. De van még más is, most jut eszembe! B. folyton beleiszik Anita esti poharába, akárcsak M., a macska, úgyhogy Zoli most viszi be a harmadik poharat. Pedig van víz bőven mindenféle edényekben, de az nem jó nekik. Vajon mitől olyan jó Anita vize? Ki kéne nekem is próbálnom!
