Mindenki jól van, a meleg talán bágyasztja a kutyákat egy kicsit, de van nekik fürdőteknőjük, minden nap rendezünk locsolós fürdést és egész nap az árnyékos kutyakertben hűsölhetnek. Víz mindenfelé van a kertben, kisebb-nagyobb itatókban, szóval túl lehet azért élni ezt a kánikulát. Ma különösen, mert felhős az ég és harminc fok alatt vagyunk, igazi ajándék egy ilyen nap. Tegnap megjött Játékos, Süti és Báró, ma pedig Tom, de ő csak napközizik. Lizike hatalmas átalakuláson ment át, mostmár kijön magától a Mexikóba, persze csak, a Anita is ott van. Anitát esténként teljesen beterítik a kutyák, mert vele alszik – voltaképpen az én helyemen – Bogyóka, Játékos, Lili és Lulu is. Panka velem alszik a teraszon, Lizike a nappali sarkában, a többiek meg kint, kinek hol van kedve. Kyle és River Bajkálék munkáját segítik továbbra is, Döme Sütikével játszik a legtöbbet, Sütike meg mindenkivel. Mert Sütinek olyan szerencsés természete van, hogy akárhol képes pillanatok alatt boldog lenni és árasztani magából a vele született kedvességét. Döme is hasonló lelki karakter, nagyon gyerek még, még nem emeli a lábát sem, amikor pisil. Rendkívül sok szeretet van benne, csak úgy sugárzik a szeméből, ő is afféle mindenki kedvence. Bogyóka hűen önmagához rendkívül céltudatos, öblös hangjával többnyire eléri, amit akar, mert nagyon is jól gondolja, hogy az ember nevű torzszülött – mert mindössze 2 lábon jár – hajlamos egy idő után beleőrülni a kutyaugatásba, úgyhogy inkább teljesíti lábú barátjának kívánságait. Rémusz és Báró megint összeugattak, a tét szokás szerint India szerelme, ami persze csak az ő fejükben létezik, Indián leginkább az udvarlók iránt érzett undor látszik. Játékos mindenová követi Anitát, akárcsak Lizike vagy Lili és Lulu. Felszabadult, a nevéhez méltóan nagyon szeret játszani, és erre most módja is nyílik, mert tele vagyunk kicsikkel. És akkor még Nina… Nina tegnap estefelé egyszerre csak minden átmenet nélkül elkezdett harákolni, fuldokolni, azonnal tudtam, hogy valami a torkán akadt. Szétfeszítettem a száját, bár nagyon tiltakozott, és meg is láttam azt a fennakadt valamit, a szájpadlása torkolatában kersztbe volt beszorulva. Másodszor is megpróbáltam, és akkor sikerült is kiszedni: egy darab gally volt, amit Nina rágcsált, és hát ilyen szerencsétlenül járt. De rögtön utána vígan ugrándozott és remekül vacsorázott. Most is mindjárt kezdődik a vacsora rítusa, úgyhogy a napló itt be is fejeződik, mindenkinek jó étvágyat!
