2023. november 30. Petőfi Breki: Itt van az ősz

Ma megint én írom a naplót. Nem tudom miért, de így van. Esik. Eddig is esett. Biztos holnap is esni fog. Én szeretem az esőt, mert olyankor mind bent vagyunk.  Ma is mind bent voltunk. Mármint a nagy házban. Az, hogy mind, az azt jelenti, hogy Gréta, Zserbó, Ödön, Bajkál, India és Breki, vagyis én, mert a Breki az én vagyok, na és még Minyon is bent volt, de ez nem újdonság, mert amióta hidegebbre fordult az idő, Minyon mindig bent van. Zoli teázás közben – nem mi teáztunk, Anita és Zoli teáztak – egy úgynevezett verset olvasott fel, amit bizonyos Petőfi Sándor írt – ha jól értettem a nevét -, ami az őszről szólt, hogy itt van újra, és szép mint mindig őneki. A többire nem emlékszem, de tetszett, ezért én is írtam egy verset. Amúgy ez az első versem. 
Petőfi Breki: Itt van az ősz
Itt van az ősz, itt van megint
az én véleményem szerint.
Ez az én versem, amit én írtam és az enyém. Szeretnék még sok verset írni!

Most éppen nem verset írok, hanem az én kenyeres pajtásommal durmolok (Breki, Gréti)
Bajkál és India is durmol, csak ők nem ott, ahol én meg a kenyeres pajtásom.
Ödönke épp azt mondja, hogy elképzelhető, hogy szereti a kandírozott gyümölcsöt.
A puding próbája az evés! (Ödönke)
Zserbónak meg Ödönke a kenyeres pajtása. (Zserbó, Ödön, Gréti)
Minyon néha kedvesen, néha megvetően néz ránk. Úgy látom, tetszik neki a versem! (Minyon)

Vélemény, hozzászólás?