Olyan, mint a kuyta vacsorája. Ez a szép magyar szólás olyasmit jelent, hogy valami bizonytalan kimenetelű, nem lehet tudni, hogy meglesz-e vagy sem. Olyan, mint ez a mi honlapunk, ami most megint van, de bizonytalan kimenetelű ez a vanás, mert senki sem tudja, hogy meddig lesz, mikor törik fel újra. (Ha valaki jártas a wordpress-ben és tudja, hogy hogy’ lehet az ilyen törést kivédeni – ha nem túl nagy titok, árulja el nekünk is, boldoggá tenne bennünket és talán a honlap követőit is!) Szóval a kutya vacsorája… A kutyák vacsorázási szokásai meglehetősen egyöntetűek, miután befalták – megeszegették, mert ilyen eszegetők is vannak – az adagjukat és kiengedem őket a vacsorázó helyeikről – erre hazsnáljuk a kenneleket -, a legelső dolguk, hogy a másik tányérjához rohanjanak és alaposan megvizsgálják, maradt-e valami a tál alján. Ha maradt, hát az a legfinomabb dolog a világon! A másik eledele mindig jobb! Ám a külső érdeklődés hatására az eredeti tulajdonosnak hirtelen újra megjön az étvágya, és magába gyömöszöli a maradékot, inkább kidurranna, minthogy átengedje másnak a saját falatját. Talán innen ered az „Irigy kutya.” Mulatságos ez a pásztázás, ahogy a kutyák fürgén siklanak a füvön, a fák között, valósággal cikáznak az udvaron, miközben felderítik az utolsó morzsákat. Mindenki mindenki tányérjára kíváncsi. Szinte hallom Kyle a morgását: Gréta finomabbat kapott, mint én, hogy lehet ez? Pedig Kyle is a legfinomabb kutyaeledelt kapja, de a sajátja nem nagyon érdekli, a másé viszont… ajjaj:) Dehát az ember talán nem ilyen? Nem folyton a mások dolgain jár az esze? Miért nem a sajátján?Ez is egyike az óceánnyi titoknak, ami átszövi létezésünk minden zegzugát. De titok ide, titok oda, a lényeg, hogy mind jól vagyunk, forró volt a nap, a holnapi még forróbb lesz, ám a kutyákat ez kevésbé viseli meg, mint minket. Sokan használják a kutyafürdőt, még Mollika is, akiról pedig az a hír járta, hogy nem kedveli a vizet. Döme jószerével a házban volt napközben a kicsikkel együtt, mert hát Dömét meglehetős bundával ajándékozta meg a természet. Döme, mint bármely más élőlény a földkerekségen – beleértve természetesen magunkat is -, nem tehet róla, hogy van, mint ahogyan arról sem, hogy itt van. Azt a kérdést pedig, hogy egyáltalán miért van, fel sem merjük tenni. Ez a legnagyobb titok. Szeretettel üdvözli gazdáját: Lujzi, Terka, Bingó, Döme, Molli, River, Kyle, Gréta, Cöki, Porcukor, Süti, Maszat, Poppi, Mangó, Maci és a legtitokzatosabb Cooper.
