Itt van Lili, Öcsi, Lili és Lulu – szóval 2 Lilink van (nekem van egy harmadik is, a legdrágább Lilim) -, Pocak, Mendi és Bogyóka. Kedves, intelligens, barátságos kutya mind, falkát alkotnak, játszanak, szemlélődnek, vannak. Nem panaszkodnak a meleg miatt, behúzódnak a fenyők alá és pihennek. Pont úgy fogadják el- és be a világot, ahogyan az van. Ha forróság van, hát forróság van. Ha hideg, akkor hideg. Bezzeg én! Nap nap után lázadozok a szárazság, az aszály miatt, hajnaltól napestig locsolom a fenyőket és a füvet, amíg van víz a kútjainkban, nem hagyom őket kiszáradni. Kezd a környék ijesztő lenni, azokban a kertekben, ahol nem laknak, gyakorlatilag minden kiszárad. Errefelé az élet alsó fundamentuma a futóhomok, amiből a 19. században az a bizonyos arany homok lett (ezt a nevet viseli a város első számú szállodája). Hajdanán arany homoknak nevezték az olyan homokot, ami aranyrészecskéket tartalmazott, tehát nagyon értékes dolog volt. Van azonban valami, ami az aranynál is értékesebb a homokban: a víz! A homok csodálatos növények sokaságát tartja el és jól, ha van benne víz. Tíz éve még ez a víz a nyári esőkből érkezett, és a homok zölden tartotta a világot. De már nincsenek nyári esők. A macskavári fenyők július elején láttak esőcseppeket. Azóta csak a három kútunkból fölszivattyúzott vízzel kell, hogy beérjék, és a csodálatos növények valahogy be is érik ezzel. Akárcsak a kutyák: vannak. És ennyi elég is.