Zoli tegnap elfelejtette kitenni a naplómat, vagyis csak este későn vette észre, hogy elfelejtette, ezért most újra kiteszi. Tegnap óta nem történt semmilyen változás, ma reggel is a szokásos volt a csődület a Macskavári kertben, mindenki örült az új napnak. Tegnap elvitték Mendit, Nachot és Beant. Kár, mert nagyon kedves kutyák voltak. Megjött viszont River és Kyle, róluk már sokszor írtam, ők már az én unokatetsvérem, akárcsak Gréti vagy Ödönke. A legnagyobb köztünk most Lujzi, a vizslalány, aki nagyon előkelő külsővel rendelkezik, de nemcsak külsővel, okos, bátor, tiszta szívű kutya. De most nem is írok többet, mert itt van még a tegnapi naplóm, legfeljebb este, ha lesz még hozzá erőm. Szóval tegnap ezt írtam:
„Lili van több is. Legelőször is egy lányt hívnak így, aki tegnap meglátogatott bennünket és két pici gyerek is volt velük. Úgy értettem, hogy mind a kettőnek ugyanaz a neve: unoka. Nagyon aranyosak voltak, pancsoltak, saraztak és egyáltalán nem féltek tőlünk. Hát, sokunktól nincs is túl sok félnivalója seninek, mert a többség pici és szelíd, és mivel a nyagyok is szelídek, így aztán mindenki szelíd. Tegnap megjött Chili is, szokás szerint körberöpködte a kertet, majd röptében kinyitotta az ajtót és fölrohant Anitáékhoz. A kicsik fönt tanyáznak vele, mert kint nagy a hőség, mi meg a lenti nappaliba pihenünk és csak ritkán dugjuk ki az orrunkat. Persze estefelé aztán kiáramlik mindenki kezdetét veszik a játékok. A három nagykutya, Chili, Lujzi és Emma együtt játszott, rohangáltak, birkóztak a végkimerülésig. Gongi egy fenyőfa alól nézte őket, talán a szíve is megfájdult, mert hát Emma végső soron az ő játszótársa. Lujzi nagyon előkelő kutya, nem olyan, mint mi, homoki talpas kutyák. Például az ágyán alszik a lenti nappaliban. Érdekes, nekünk nincs ágyunk. Igaz, én föl szoktam mászni a bőrkanapéra és néha Bajkál is. De nekünk jó a padló is. Nem úgy a kicsiknek. Szimba, Bean, Nacho, Gombóc és Ödönke Anita és Zoli ágyán aludtak, Mendinek viszont van egy külön kis házikója az emeleten, ő ott aludt. Én Bajkállal kint az udvaron, mert ott is kell valakinek lenni, elvégra házőrzők vagyunk. A kicsik közül a legharciasabb Gombóc, nekimegy a nagykutyáknak is, de Mendi és Szimba se megy a szomszédba egy kis ugatásért. Zoli azt mondja, majd teszünk ki másokról is fotókat, de azok még nem készültek el, úgyhogy most csak ezt az egyet tesszük ki.
Utóirat: Mindenki jól van!
