Június van, varázsidő, „Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok.” (Radnóti Miklóls: Naptár, Június) És futkároznak a kutyák is, szintén nedves hajjal, vagyis szőrrel. Kevesen vagyunk még, talán egy hét is eltelt, hogy nem volt vendégünk. De most van, egy igazán remek triumvirátus, Chili, Bogyóka és Zserbó. Nagyjából egykorúak, úgyhogy játékban nincs hiány. Persze művelnek komolyabb dolgokat, pédául Chili. Chili egy kivételesen intelligens, kedves kutya, aki ráadásul szemfüles is. Még reggel történt, hogy kivettem a fagyasztóból a holnapra szánt báránycombot és átvittem a Gyopár kertjébe, hogy ott e kerti asztalon kiolvadjon. Jól be volt csomagolva, gondoltam, egy kicsit hadd olvadozzon a napon, aztán majd beviszem. Csakhogy nem vettem számításba, hogy Chili könnyedén nyitja az ajtókat, akárcsak a nagy Santini a Columbo-ban, igaz, ő zárakat és bilincseket nyitott, Chili talán erre még nem képes. A Gyopár kert ajtaját azonban simán kinyitotta és rendkívül leleményesen a csomagolást is leszedte. Egészen rendkívüli volt a látvány, amikor a petúniákat vittem át a gyopárba: Chili ott állt az asztal mellett és a szájában tartotta a jókora báránycombot. Enni nem nagyon tudott még belőle, mert fagyott volt a hús, de azért a külsejét megtépázta. Chili nagyon büszkének tűnt és jogosan volt az, báránycombot nem mindenki tud szerezni magának. Ám és hasonló filozófiai alapon álltam és sikerült visszaszereznem az elorozott zsákmányt. Úgy vettem észre, Chili egyáltalán nem haragudott, hogy elvettem tőle a combot, neki elég volt a zsákmányszerzé öröme. Bogyóka reggel jött, mindent megvizsgált alaposan, mindent rendben is talált, kivéve a wc-kefét. Azt valamilyen állatnak vélte, nagyon óvatosan közelítette meg, többször visszahőkölt, aztán összeszedte a bátorságát és közelről megszagolta, de olyan közelről, hogy a kefe megszúrta az orrát, amitől aztán alaposan megijedt. Tanácstalanul nézett rám, mert én a fürdőkádban tartózkodtam. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy pusztán csak egy veszélytelen létezőről van szó, de nem tudtam meggyőzni. Végül a mancsával fölborította és alaposan megszaglászta minden oldalról. Zserbó kissé visszafogottabb volt ma a szokásosnál, bár játszott jokat, de nélóha el-elrévedt a messzeségbe. Nyilván tudja, hogy nagy dolog készülődik a családjában, a legnagyobb, Lacinak és Dórinak babája születik, várhatóan hétfőn. Szóval nagy dolgok vannak készülőben! Most, hogy egy darabig szórványosan voltak csak kutyák, nem írtam naplót, pedig az elmúlt 2 hétben nagyon kedves kutyák fordultak meg nálunk, de legtöbbjük csak 1 napra, például Ella és Maya, Brúnó, Alma. De mostmár jönnek, akár a csehszlovákok annak idején Marseilles-ben, ahogy azt a boldog emlékezetű Szepesi György közvetítette. A mieink jól vannak, Breki továbbra is megejtően kedves minden idelátogató emberrel, fölágaskodik rájuk, ölükbe hajtja a fejét, szóval magára vonja azonnal a figyelmet, mint mindig. Anitával rájöttünk, hogy Breki valójában új gazdákat keres arra az esetre, ha egy atomháborúban esetleg mi elpusztulnánk. Mert Brekinek nemcsak az ábrázata, de az életösztöne is példátlan!
