Igen, Kyle-nak kutyája lett, vagyis egy védence, Léna. Kyle meglehetősen magányos, néha kissé mord, de nemes lelkű, okos, bátor kutya, akit eddig leginkább a testvérével, Riverrel láttunk viszonyba kerülni. De Lénával minden megváltozott: naphosszat együtt vannak, játszanak, együtt fürdenek, pihennek, és Kyle féltékenyen őrzi Lénát. Hanem ma bemutatkozó látogatásra érkezett Lujza, a 2 éves vizslalány, és egycsapásra összetört a harmónia, Léna ugyanis játékot kezdeményezett Lujzával, aki ezt el is fogadta, és elkezdődött a szokásos évődés. Ott álltam mellettük, és elkaptam Kyle fájdalmas pillantását, ahogy rám nézett, azt mondta: Látod ezt, Zoli? Dehát ő az én kutyám! Idejön ez a jöttment vizsla és máris átpártol hozzá? Kyle tekintetét nem fogom elfeledni, olyan mécs szomorúság és csalódottság volt abban a tekintetben. És akkor Kyle utánuk eredt és megpróbálta leválasztani Lénáról Lujzát. Nem volt agresszív, csak kétségbeesetten határozott. Persze közbeléptem és elhívtam onnét Kyle-t, más választásom nem volt, mert Lujzával nem kerültünk még kapcsolatba. Nemsokára elment Lujzi és láss csodát, szinte azonnal helyre állt a harmónia. Lám, a kutyák az érzelmi dolgokban mennyivel jobbak nálunk! Azonnali és őszinte a reakciójuk, nem tartanak haragot, nem tesznek értelmet gesztusokat, nem játszák meg magukat. Magukat adják.
