Jó régen nem írtunk naplót. A weboldalt nem sikerült teljesen megjavítatni, nem lehet rá például képeket feltötlteni, így aztán a képeket csak a facebook-ra tudom feltenni, de ott nem tudom kommentálni azokat, mert ott nincs lehetőség a képek aláírására. Szóval egyelőre ez a hibrid módszer működik csak, de majd kitalálok valami jobbat. Szeptember elején megjártuk Portugáliát a gyerekekkel, de most nem Portóba mentünk, hanem Tavira Cabanasba, ez délen van és egy parányi halászfalu, ahol persze már a turizmusról szól majdnem minden. De éppen ez a majdnem volt a lényeg, mert ez a majdnem maga Portugália. A leginkább emberi méretekre szabott világ, amivel valaha is találkoztunk. Kivéve az óceánt és a delfineket. Ezek meghaladják az ember képzelőerejét. Még a nyárba érkeztünk haza, de aztán hirtelen ősz lett. A fákkal, füvekkel együtt szomjaztuk már az esőt, ami végre itt van! Igaz, nem ömlik, ahogy az előrejelzések ígérték, csak csendesen esik, aztán eláll, aztán csak szitál, aztán… (Lehet-e hallani az országos eső hangját?) Nos, elég az emlékezésből, hiszen a kutyáknak – akár a boldogságnak – csak jelen ideje van. Heten vagyunk, azaz kilencen, Bajkált és Brekit is beleszámítva. Először is itt van Kyle és River, Leia és Panka, azért először is, mert mind a négyen border collie-k. Négy gyönyörű border collie hever szanaszét a Macskavárban. (Nem egészen úgy, mint Arany lomha földi békái, de majdnem.) River, Kyle és Panka már sokadszorra vannak itt, Leia hercegnő először. Ehhez képest lazán felszabadult, jókedvű, abszolúte csapattag, nagyon mulatságos, ahogy a négy border fontoskodva vonul föl-alá a kert különböző részeiben. Újra itt van Nacho és Bean, a két kutyagyöngyszem, végtelenül nyugodtak és szelídek, nem lehet őket nem szeretgeni, ha máshogy nem, egy-egy mosollyal. És itt van Műzli, az őrült spanyol uszkár, Ludwig van Beethoven négylábú szőrös reinkarnációja. Anitára van ragadva, szerintem pont így nézhetett ki a torzonborz Mester, amikor egyheti kialvatlanság után az 5. szimfóniájának első tételét vezényelte, bár ilyen esemény tudtommel nem történt. Breki és Bajkál is jól vannak, Minyonról nem is beszélve, aki áttért őszi üzemmódjára, azaz eszik, alszik, alszik, eszik, alszik… Egyszóval: itt az ősz.