Döncike most az egyetlen vendég, mindenki a tenyerén hordozza, kivéve Minyont, aki kisajátította az ágyát. Igaz, Ödön egyáltalán nem használta az ágyát, Minyon rózsaszín ágyacskájába költözött, szóval akár barterezésnek is felfoghatjuk a dolgot. A legbensőbbséges viszonyba Bajkállal van, ami ritkaság, mert Bajkál, a kert Hetty nénije, Zsuzsánna nővére, priorisszája nem szokott a kegyeibe fogadni más kutyákat, eddig egyedül Brekivel tett kivételt, akit a kölykeként kezel, akárcsak mostmár Döncikét is. Persze India és Breki is játszik Ödönnel, India, a drága, szentéletű India, aki már nehezen jár és a nap nagy részét álomba merülve tölti, etetéskor Bajkál szokta megbökni, hogy „Gyere már, osztják a vacsorát!”, azért ereje határáig hempereg, játszik Ödönnel. Holnap jön megint Zserbó, és akkor India pihenhet, mert Zserbó és Döncike az egész napot futkározással, birkózással tölti. Most mindenki bent pihen, Breki Zolika kanapéján, Bajkál a nappali bőrkanapéján, India pedig a földön, mert ő nem tud már fölmászni az ágyra. Ám ha tudna, akkor sem mászna föl, hiszen hosszú időbe telt, amíg végre sikerült becsalogatnunk a házba a hidegek elől, mert ide egész életében szigorúan tilos volt belépnie. Az emberek egy része meg van arról győződve, hogy a kutyája télen kint, egy jéghideg faládában jól érzi magát. Néha nem ártana kicserélni őket, csak addig, amíg a simabőrű is megtapasztalja, hogy mi az a kutyahideg.
