Kedves Olvasók! A Bűnügyi Figyelő mai adásában a Macskavárba látogatunk el, ahol ma különös események történtek. Border Kyle és Coli River, a két jól ismert aranyifjú a délutáni bóklászás közben aláásták a kerítést és engedély nélkül a szomszédba távoztak. A szomszédban főként galambok és 3 puli tartózkodik életvitel szerűen, akik hangos turbékolással és csaholással fejezték ki az aranyifjak behatolása miatti nemtetszésüket. Az aranyifjak ugatásával együtt egyedülálló akusztikai élményben lehetett volna része az arra járóknak, de épp nem járt arra senki. Zoli határozott parancsszavára végül visszatértek a Macskavári kertbe, ahol is szembesülniük kellett tettük következményeivel. River ért először vissza, így ő kapta az első feddést Bajkáltól, aki nem bántotta, de fölémagasodott, akárcsak a másik oldalról Breki, és nagyon megmorogták Rivert, pedig ő csak az alkolompos volt. Mert a főkolompos most is, mint mindig, Kyle. Kyle jellemzésre hadd idézzem a gazdája sorait: ” Kyle tudja, hogy rosszat csinál, végtelen az intelligenciája és manipulálja az embereket.” Ez így van, Zolit is megpróbálta manipulálni, fölágaskodott Zoli mellkasára és mélyen, bűnbánóan Zoli szemébe nézett, aki el is érzékenyült ettől az őszinte, bár némileg mégis álságos tekintettől.
Persze más, ennél kevésbé látványos, de annál jelentősebb dolgok is történtek ma a Macskavárban. Például az, hogy megjött Floki, a másfél éves border coli, mindenkivel rendkívül barátságos, de a legjobban Ödönkével barátkoztak össze, aki tudvalevőleg Jankával és Emmával van szívélyes viszonyban. Szintén jelentős esemény volt, hogy Emma kb. 10 percre elszomorodott. Merengve nézett maga elé, nem játszott, nem hullámzott, csak nézett, nézett, nézett. Ilyenkor a kutyák mindig a gazdájukra gondolnak, Ödönke is volt már így, és az ebben a legérdekesebb, hogy sosem az elválás után jön ez a szívszorító állapot, hanem 4-5 nap után hirtelen, minden átmenet nélkül. És hál’ istennek úgy is múlik el, ahogy jött: hirtelen! Emma bánata jó 10 percig tartott, aztán győzőtt benne az életvágy, és máris újra játszott, újra hullámzott, mint a kék Balaton, akárcsak Ödönke, Janka, Floki és a többiek. És ez így van rendjén kutyákkal, emberekkel egyaránt.
