Ödön von linóleum csak tegnap érkezett meg a Macskavári Alkotóházba, de a mester máris új rágmánnyal állt elő. Olvasóink fokozott érdeklődésére tekintettel magát a mestert kérdeztük pályájáról és legújabb művéről.
– Kedves mester, először is kérem, meséljen magáról, mutatkozzon be nekünk pár mondatban!
– Vau, vaauu, aaau-va-úúúú-avu.
– Értem, ha megengedi, tolmácsolom az ugatását: Fogalmam sincs, ki vagyok és mit csinálok, de valamit mindig csinálok.
– Mióta rág? Mindig is ezt tartotta élete egyik céljának?
– Feltétlenül! A rágás számomra egyszerre kategorikus imperatívusz és egzisztenciális minimum, ha nem rághatok, elvonási tüneteim vannak.
– Ezt kifejtené kissé bővebben?
– Hogyne, nagyon szívesen! Ha mondjuk a számba veszek egy műanyag hajcsavarót és semmilyen rimánkodásra nem vagyok hajlandó kiköpni, Zoli a hátsó lábaimnál fogva a levegőbe emel, és amikor a hajcsavaró távozik a számból, nehezebben veszem a levegőt.
– Értem, szóval levegő-elvonási tünetekre céloz.
– Nemcsak arra, mert amikor a múltkor megettem Zoli vasárnapi ebédjét, amit felelőtlenül őrizetlenül hagyott, amíg kiment a konyhába szódát csinálni, lezavartak az asztalról és nem kaptam egy fia falat rántott húst se többet. Igaz, a pofám tele volt még ezzel a figyelemreméltó étellel, na de mégis!
– Térjünk vissza a rágmányaihoz, honnan inspirálódik, ki a kedvenc művésze?
– Onnan inspirálódok, hogy állandóan éhes vagyok, a kedvenc művészem pedig Kutya, aki egy Columbo nevű ember kutyája és nincsen semmilyen más neve, csak ez, hogy Kutya. Zoliék minden este ezt nézik.
– Milyen eszközökkel/eszközökön dolgozik?
– Leginkább könnyű, puha alapanyagokkal , mint amilyen a hús, a szalámi, esetleg a szalonna.
– Mióta rág linóleumot?
– Ez év januárjában vettem észre magamon, hogy linóleumot rágok. Zoliék is észrevették, de nem rajtam, hanem a linóleumon. A linóleum rendkívül alkalmas alapanyag nonfiguratív művek létrehozásához. Könnyű felhasítani, formálni, óriási hátránya viszont, hogy nem lehet megenni.
– Több féle művészeti stílusban is rág, melyik a kedvence és miért?
– Nem tudom, és csak.
– Van olyan rágmánya, amit nem tudott befejezni, és úgy érzei, hogy kudarcot vallott?
– Igen! Szerettem volna kirágni az Androméda-ködöt, ami valójában egy spirálgalaxis, átmérője 110 ezer fényév és kb. 1 billió csillagot tartalmaz.
– És mivel magyarázza ezt a kudarcot?
– A kudarc kizárólagos oka, hogy Zoliék nem biztosítottak megfelelő mennyiségű linóleumot. Bízom benne, hogy változtatnak ezen a gyakorlatukon.
– Min dolgozik jelenleg és mik a jövőbeli tervei?
– Jelenleg a Királyi Magyarország sorozatomon dolgozok, lassan elkészül a második darabom, amelynek a címe: A Magyar Királyság az Anjouk korában, még mindig Horvátország nélkül. Jövőbeni tervem, hogy bejutok a spájzba és felfalom Zoliék szalámiját.
– Kedves mester, köszönjük az interjút!
– Vaú.
