Lili van több is. Legelőször is egy lányt hívnak így, aki tegnap meglátogatott bennünket és két pici gyerek is volt velük. Úgy értettem, hogy mind a kettőnek ugyanaz a neve: unoka. Nagyon aranyosak voltak, pancsoltak, saraztak és egyáltalán nem féltek tőlünk. Hát, sokunktól nincs is túl sok félnivalója seninek, mert a többség pici és szelíd, és mivel a nyagyok is szelídek, így aztán mindenki szelíd. Tegnap megjött Chili is, szokás szerint körberöpködte a kertet, majd röptében kinyitotta az ajtót és fölrohant Anitáékhoz. A kicsik fönt tanyáznak vele, mert kint nagy a hőség, mi meg a lenti nappaliba pihenünk és csak ritkán dugjuk ki az orrunkat. Persze estefelé aztán kiáramlik mindenki kezdetét veszik a játékok. A három nagykutya, Chili, Lujzi és Emma együtt játszott, rohangáltak, birkóztak a végkimerülésig. Gongi egy fenyőfa alól nézte őket, talán a szíve is megfájdult, mert hát Emma végső soron az ő játszótársa. Lujzi nagyon előkelő kutya, nem olyan, mint mi, homoki talpas kutyák. Például az ágyán alszik a lenti nappaliban. Érdekes, nekünk nincs ágyunk. Igaz, én föl szoktam mászni a bőrkanapéra és néha Bajkál is. De nekünk jó a padló is. Nem úgy a kicsiknek. Szimba, Bean, Nacho, Gombóc és Ödönke Anita és Zoli ágyán aludtak, Mendinek viszont van egy külön kis házikója az emeleten, ő ott aludt. Én Bajkállal kint az udvaron, mert ott is kell valakinek lenni, elvégra házőrzők vagyunk. A kicsik közül a legharciasabb Gombóc, nekimegy a nagykutyáknak is, de Mendi és Szimba se megy a szomszédba egy kis ugatásért. Zoli azt mondja, majd teszünk ki másokról is fotókat, de azok még nem készültek el, úgyhogy most csak ezt az egyet tesszük ki.
Utóirat: Mindenki jól van!