2022. május 23.
Elment Leó. Mintha megérezte volna, hogy elindult hazafelé a „családja”, fel is hívtam Évát, hogy tényleg elindultak-e, mert Leó a Gyopár bejáratához heveredett, mintha várná őket. A nap csöndesen telt, kora reggel sétáltunk, bejártuk az akácost, aztán jött reggeli, majd kezdődött a várakozó heverészés. Sokat voltam vele, bíztattam, hogy nemsokára itt a „kánaán”, de nem tudtam fölvidítani. Az ő szíve más örömre várt. És délután négy körül ki is tört a nagy boldogság: megérkeztek! Leo szinte magán kívül volt, ugrált, hullámzott, szűkölt, de Éváék is fejajzott lelkiállapotban voltak, nem győzték ölelgetni. Búcsúzáskor – Leó már az autóban ült – megnyalta a kezem, nyilván ez egy „Köszönöm” volt. Talán szombaton újra jön:)
