Délelőtt 9-kor megérkezett Zsömi. Két hónapos szőrös zsömlekutya, a kölyökkutyák minden elképzelhető kedvességével, de még azon is túl, mert ő Zsömi:) Rendkívül barátságos, a kert lakói azon nyomban befogadták, úgyhogy együtt „bandáznak”, ámbár most éppen mindenki pihen, azaz Barka mégsem, mert épp itt termett a lábamnál és egy határozott meeee-t eresztett ki a torkából és az orrával simogat. Zsömi megütközve nézi a jelenetet, úgy tűnik, még nem látott kisbirkát. A délutáni ebegyetem előadását kellő figyelemmel követte, bár úgy sejtem, a mai anyag (Déry Tibor: Botladozások, I. kötet, Bevezetés) nem a szíve csücske., nem úgy, mint Barkának, mert ő egyenesen meg akarta enni a könyvet, mondhatni: belekóstolt.
