Eltelt a vasárnap, itt az új hét és megérkezett Morzsi! Szálkás szőrű tacskó, rendkívül barátságos mindenkivel, de már látni, hogy Indiát választotta pótanyjául, ami a lehető legjobb választás a részéről, mert India valóban talán pótmamának a legalkalmasabb. Minden elképzelhető molesztálást örömmel fogad és ő sem fogy ki a gondoskodó nyalogatásból. Akik látták az Abigélt, azoknak mondom, hogy a két kutyánk, Bajkál és India mintha csak abból a filmből léptek volna ki. Bajkál mint Zsuzsánna testvér, India meg szakasztott Torma Piroska. A természetük is nagyon hasonló a filbéli lányokéhoz. Bajkál mindig figyel mindenkire, rendet tesz, ha kell, aggódik, segít, nemesen szigorú, szóval ő a főnökasszony. Torma Piroska meg…, hát ő pont olyan. A világ legszelídebb, legbumfordibb, legszeretetreméltóbb kutyája. Emellett önfeláldozó, minden éjjel Barkával alszik a karámban, hogy a bárány ne legyen egyedül. Bajkál pedig azóta egyedül őrzi a birtokot és mindannyiunkat. Dumbó tegnap sokat játszott a lányokkal, ellopott tőlük mindent, amit csak bírt. Fóti végre teljesen fölengedett, hallatlanul eredeti, kedves, dörzsölt, imádni való puli. Az esze mint a penge, jókedve mindenkit mosolyra hangol. A kutyacsapat tagja immár, mindenhová követ engem, ha valamiért el kell mennem itthonról pár percre, sír. De vissza Morzsira: Indiával gyúrják egymást szakadatlan, remélem, egyszer majd belefáradnak. Dumbó most fönt van a házban Anitával, szeret ott pihenni napközben is, a többiek itt vannak velem, Barka a jobb lábamnál, Fóti a balnál, Bajkál a zöld kanapén, India és Morzsi előttem fekszenek. Kezdjük a mai ebegyetemet, folytatjuk a Marikát! A gyengébbek kedvéért – akik nem olvassák a fészbukoldalunkat -, erről a könyvről van szó, vagyis lefényképeztem a könyvet is, sőt, még az első lapját is, mert annyita szép. Ezt az ifjúsági regényt Grabarits Zsófia kapta ajándékba 1959 karácsonyán, amint azt a tulajdonos bejegyzése is mutatja. Szokás volt ekkortájt a könyveket „tulajdonosi bejegyzéssel” ellátni. Úgy látom, amikor az kislány a bejegyzést tette, felborult a tintásüvege, pont az első oldalon ömlött szét a szép, kék tinta. Mert 1959-ben még tintásüvegbe mártogattuk a tollhegyeinket és mindig kéznél volt az itatóspapír pont az ilyen esetekre. Vajon mi lehet most Garbarits Zsófival? Remélem, jól van!
