Friss, illatos nyári reggel, friss, fürge kutyák, Barka ugrándozik. Zsömi a szokásos formáját hozza, röpköd a kutyák között, aztán a bárány után iramodik. Lizi csendes, szemlélődő, ímmel-ámmal játszik a többiekkel, de mindenhová követi a csapatot bizonyos távolságból. Megreggelizett mindenki, várjuk Brunót. Megjött! Brunó a kert szürkeállományát tekintve forradalmi változást hozott! Minden eldőlt az intelligencia javára. (Bár Barkának azért erős poziciói vannak a másik oldalon…) Brunó mintha valamelyik kutyás filmből lépett volna ki. Eleddig ismeretlen volt a kertben az effajta viselkedés, egyszóval Brunó mindenkit levett a lábáról az okosságával, a tapintatával, türelmével, előzékenységével és a gyermeki játékosságával. Zsömi sokat komolyodott. Csodálatos dolog ez a falka-ság. Minden kutya meghallja a falka hívó szavát, és beáll a csapatba. Még Lizi sem tud kitérni ez elől, pedig ő aztán individuális kutya, valamiért Soren Kierkegard filozófiájának gondolatait juttatja az ember eszébe. Meg Martin Heideggerét, a világba „belevetett lény idegenségét”.
Örülünk, hogy Brunó jól érzi magát. Köszönjük!