Június 21. Ma a leghosszabb a nappal. Idáig nyújtózkodott a nyár, mostmár nem nyújtózik tovább, megpihen és majd szép lassan elkezd visszahúzódni magába. Ma négykor keltünk, mert Anita az 5:12-sel utazott valami álombéli nyírségi településre roma női fórumokat tartani. Lizi kifejezetten jókedvűen ébredt – a lábamnál aludt -, játszani hívott bennünket. Zsömike mint a szélvész, úgy ette a reggelijét és úgy látom, utána is szélvész üzemmódban marad. Brunó még aludt, amikor kivittem neki a reggelit, megette és visszafogott reggeli testmozgásba kezdett: körbenyargalja a kertet. India és Bajkál mindig boldog, amikor kinyílik a karám ajtaja. Barka azonnali legelésbe kezd, India meg valóságos örömtáncot jár. Fruzsitól kaptam egy Canont, talán ezzel majd jobb képeket csinálok. Ma jön Léna, de Anita csak holnap jön haza, úgyhogy kicsit elveszett leszek. Este fölteszem majd a képeket.
Léna fél 10-kor érkezett Hannával, a barátnőjével. Osztálytársak és tegnap kapták meg a bizonyatványt, mindketten kitűnő tanulók. Amikor Attila megkérdezte, hogy hogy érzi itt magát, merthogy a kislány határozottan előkelő körülmények között él, azt mondta, hogy megbeszéli az anyukájával és kiköltözik ide. Léna és Zoé is itt töltenek majd legalább 1 hetet, úgyhogy nekifogtam az indigónak, ami az ő kis lakuk, csináltam nekik egy kis kiüldét, ahol pihenhetnek, beszélgethetnek és finom, hideg szörpöket ihatnak. Ezt majd holnap mutatom meg, ha úgy-ahogy befejeztem.
Hanem ma délután olyan dolog történt, amit nem hagyhatok szó nélkül. A házunkban megvetette lábát a kolbászmaffia. Tegnap Anita azon kapta az egyik szeretett kuncsaftot, hogy az éléskamrában a rúdról lelógó kolbaszt falja. Az illető ki lett tessékelve és fátylat borítottunk a dologra. Ám ma, fél négy tájékán ugyanez a szeretett kuncsaft beugrott a nyitott ablakon és mit ad isten, az éléskamrában kötött ki megint. Én nem kapcsoltam rögtön, arra gondoltam, talán egy kis nyugalmat keres magának, azért ment be a házba. Telt múlt az idő, és én is megéheztem és kolbászra vágytam. Az éléskamrába lépve azonban hiába kerestem a rúdról lelógó kolbászokat, nem voltak ott. A földön leltem néhágy megrágcsált darabot, de a két dupla szál kolbász eltűnt. A kolbász gyártóját Kovács Zoltánnak hívják, saját nevelésű sertéseket dolgoz fel, a Huszár utcában lehet megvásárolni a pompás termékeit. A kolbászmaffia keresztapját most lehetőségünk van megnevezni, mivel mind a két alkalommal őt találtuk a kamrában. Rendkívül zavarbaejtően ifjú, derűs keresztapáról van szó, találékonyságára alig találunk szavakat. A kolbászmaffia-keresztapa nem más, mint Zsömi. Minden világos, akár Zsömi bundája:)
